Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - IV. Szesztay Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzése csapadékból

228 Szesztay Károly kettős pontjellel ábrázoltuk. A vizsgált esetekben — az egyébként mutatkozó szóródáshoz viszonyítva — ezek az adatok is illeszkednek a megfelelő hónap kiegyenlítő egyeneséhez, különválasztásuk nem volna megokolt. Az 5. ábra segítségével a vízterhelési adatokból meghatározott belvízmennyiségeket a II. táblázat 14. rovatában foglaltuk össze. A 3. rovatban megadott tényleges lefolyási adatok és a számított értékek között a 22 belvízhullám összegét tekintve nincs lényeges eltérés (467, ill. 488 mm). Az egyes belvízhullámok adatait külön-külön vizsgálva az eltérések az összehasonlított mennyiségek nagysága szerint változnak. Az 5—10 mm lefolyási magasságnál kisebb belvízhullámoknál 100%-ot meghaladó eltéréseket is találunk. A 15—20 mm-t meghaladó belvízhullámoknál viszont az egyezés igen jó, az eltérések 10 —12%-on belül maradnak. Az eltéréseknek ez a csoportosulása is arra figyelmeztet, hogy belvizes területeken — az összetartozó csapadék és lefolyási adatok kijelölésekor felmerülő bizonytalanságok miatt — a vizsgálatot minél nagyobb időegységekben kell végezni, és a részletesebb elemzést csak a nagyból a kicsi felé haladva, fokozatos arányosítással szabad elvégezni. A bemutatott eljárással a lefolyó belvízmennyiségeknek eső és hólé adatok alapján történő meghatározását az alábbiak szerint végezhetjük el : 1. Valamennyi vizsgálandó évre megszerkesztjük a talajnedvesség mutatószámának idősorát és összehasonlítjuk a mutatószám küszöbértékének görbéjével (a 4. ábrához hasonlóan). 2. Ahol a talajnedvesség mutatószámának a görbéje a küszöbérték vonala fölé emelkedik, megkeressük a belvizet okozó vízterhelési hullámot. A vízterhelési hullám kezdete legfeljebb a késleltetési időnek megfelelő időközzel (a peresi öblözetnél 5—6 nappal) előzheti meg a mutatószám görbéjének és a küszöbérték görbéjének M metszéspontját. A vízterhelési hullám végpontját célszerű úgy kijelölni, hogy a talajnedvesség mutatószámának küszöbérték feletti teljes szakasza egyetlen vízterhelési hullámot adjon. Az így meghatározott vízterhelési adathoz az 5. ábráról leolvassuk a lefolyó belvízmennyiséget, amelyet — lia a lefolyó belvíz naponkénti megoszlását is vizsgálnunk kell — a küszöbértéktől kiindulva, a lefolyási hányad arányában osztunk szét az egyes napokra. Az eljáráshoz kiindulásul természetesen szükségünk van a 3. ábra és az 5. ábra görbéire. Ezeket a görbéket ez idő szerint megbízhatóan csakis a vizsgálandó terület észlelési adataiból vezethetjük le. Fontos az is, hogy az észlelési adatok olyan lefolyási állapotra (csatornahálózat kiépítettsége, felszíni tározóaási viszonyok) vonatkozzanak, amilyent a tervezett munkálatokkal biztosítani kívánunk. A lefolyt belvízmennyiségekre vonatkozó, észlelési adatok teljes hiánya esetében alkalmazható, szintetikus eljárásokat megfelelően kiválasztott típusöblözetek részletes tanulmányozása alapján lehet majd kidolgozni. Összefoglalás A bemutatott tanulmány alapján az ország belvízöblözeteinek hidrológiai feltárására néhány módszertani szempontot lehet adni : 1. A vizsgálatot észlelési adatokon felépülő tapasztalati eljárásokkal, legcélszerűbben grafikus korrelációvizsgálattal kell végezni. Kívánatos volna, hogy a 2. ábrán bemutatott ábrázolás szerint minél több belvízöblözet adatait visszamenőleg feldolgozzuk. (Ha a talajvízszín átlagos mélysége több mint 4—5 m, a talajvízállási adatok számbavétele valószínűleg elhagyható.)