Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - IV. Szesztay Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzése csapadékból

226 Szesztay Károly A 4. ábra alsó részén a naponta lefolyt belvízmennyiségekel látjuk. Az egyes belvízhullámokat a II. táblázat szerint jelöltük meg. Az ábra középső és alsó adatsorait összehasonlítva, általánosságban megállapítható, hogy a talaj víztartalmának mutatószáma belvizes időszakokban a küszöbérték felett járt, belvízmentes időszakokban alatta maradt. A 4, 5, 6 és 7 jelű belvízhullám esetében a mutatószám vonalának és a küszöbérték vonalának metszéspontja — néhány napnyi eltolódással — jelzi a belvíz megjelenésének időpontját. A 3 jelű belvízhullámnál a talaj víztartalmának mutatószáma már a belvíz megjelenésekor is a küszöbérték felett volt. A belvízjelző szolgálat a vizsgált évben arra a megállapításra szorítkozhatott volna, hogy augusztus második felének kivételével a belvíz megjelenése — jelentékenyebb esőzések hatására — bármikor előfordulhat. A 6 jelű belvízhullám arra mutat példát, hogy a belvizekkel szemben sohasem érezhetjük magunkat teljes biztonságban, mert a 3 nap alatt lehullott 70 mm-nyi eső jóval a küszöbérték alatti talajvíztartalom esetében is belvizet okozott. A belvizek jelentkezésének valószínűségét számszerűen jellemezhetjük, ha megállapítjuk, hogy az elkövetkező 10 napos időközben mekkora vízterhelésnek kell a területre jutnia ahhoz, hogy a talajnedvesség mutatószáma elérje a küszöbérték vonalát. Az így meghatározott vízterhelés előfordulási valószínőségét az elmúlt évek ugyanazon dekádjában észlelt vízterhelések statisztikai vizsgálatával határozhatjuk meg. A lefolyó belvízmennyiség számítása A vízgyűjtőterületet érő vízterhelés (eső és hólé) és a vizsgált mederszelvényben lefolyó vízmennyiség közötti kapcsolat meghatározása számos tervezési feladat megoldásához szolgálhat kiindulásul. A csapadékadatok területileg részletesebbek, és többnyire hosszabb időre visszamenőleg is rendelkezésre állnak, ezért a csapadék és a lefolyás közötti kapcsolat ismeretében lehetővé válik a múltból hiányzó jellemző lefolyási adatok részleges vagy teljes pótlása. Az ilyenirányú vizsgálatok terén is új lehetőségeket nyit meg a grafikus korrelációvizsgálat hidrológiai alkalmazása. Adott esőzés (vagy hóolvadás) és a belőle származó felszíni lefolyás kapcsolatát vizsgálva, segédváltozóként a felszíni talajréteg nedvességi állapotát, a párolgási viszonyokat és az esőzés hevességét kell elsősorban figyelembe venni [8 és 15]. E tényezők közül az esőzés hevességének hatását belvízöblözetek esetében a rendkívül nagy késleltetés úgyszólván teljesen kikapcsolja (az esőzés időbeli eloszlásának változásait ellensúlyozza a tározódás). A felszíni talajréteg telítettségét — amint az előzőekben láttuk — a megelőző időszak vízterhelési adataiból számított mutatószám jellemzi. Hegy- és dombvidéki területeken a talaj víztartalmának mutatószáma („megelőző csapadékindex") az esőzés és a lefolyás közötti kapcsolat egyik segédváltozója [15]. Belvízöblözetek esetében, ahol a lefolyási hullám meglehetősen ritka esemény, célszerűnek látszik a vizsgálatot két lépésre bontani : (1) a belvízhullám megjelenését jellemző talaj nedvességi mutatószám vizsgálatára és (2) a lefolyási hányad vizsgálatára. Ez utóbbinál a talaj víztartalmának mutatószámát tehát csak közvetve (a hatékony vízterhelés meghatározásakor) vesszük figyelembe. Ilyen feldolgozásnál a vízterhelés és a lefolyás közötti kapcsolat egyetlen figyelembe veendő segédváltozója a párolgási viszonyokat jellemző naptári időpont.