Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - IV. Szesztay Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzése csapadékból
216 Szesztay Károly a megelőző időszak eső- és hóié-adatai adhatnak támpontot. A bemutatott módszertani példa esetében a talaj víztartalmának mutatószámát 60 nap eső- és hóiéadatainak súlyozott összegeként számitottuk. A belvizek megjelenését előkészítő és közvetlenül kiváltó vízterhelés, és a keletkezett belvízhullám adatai között öt különböző évből kiválasztott, összesen 22 jellemző belvízhullám észlelési adataira támaszkodva grafikus korrelációvizsgálattal tapasztalati összefüggéseket határoztunk meg. A bemutatott összefüggések támpontul szolgálhatnak a belvízlevezető csatornahálózatok méretezéséhez, a belvíz megjelenésének és a lefolyó belvízmcnnyiségeknek tájékoztató előrejelzéséhez és több más gyakorlati feladat megoldásához. Módszertani meggondolások A műszaki kutatás és tervezés gyakran támaszkodik kísérleti eredményekre. Hajózsilipek hidraulikai vizsgálata, szivárgási kérdések tisztázása, energia-csillapítással kapcsolatos tervezési feladatok megoldása stb. többnyire csak modellkísérletek eredményei alapján végezhető el kellő bizonyossággal. Egyre tágabb teret hódít a kísérleti kutatás a műszaki és fizikai tudományok több más ágazatában is. Kísérleti vizsgálatra vagyunk utalva minden esetben, amikor a jelenség alakulását befolyásoló tényezők hatása fizikai-matematikai okfejtéssel számszerűen nem tisztázható. Különösen szűkre szabottak a fizikai-matematikai módszerek lehetőségei a geofizikai jelenségek vizsgálata terén. A légkörben, valamint a Föld felszínén és felszíne alatt lejátszódó események, ezernyi tényező hatásának eredőjeként, óráról órára és lépésről lépésre változó körülmények között alakulnak ki. A Föld vízháztartásának számszerű jellemzésére törekvő mérnöki hidrológia lényegében véve tapasztalati tudomány. A kísérleti kutatás lehetőségei tekintetében a hidrológia bizonyos vonatkozásban előnyös, más tekintetben rendkívül nehéz helyzetben van. Előnyt jelent, hogy a kísérletek berendezéséről és végrehajtásáról többnyire nem kell külön gondoskodnunk : a természet évezredek óta vetíti elénk a hidrológiai jelenségeket. Ahhoz azonban, hogy a természet élet jelenségeiből megismerhessük a víz földi körforgásának útjait, és a tényezők összefüggéseit, pontos „mérési jegyzőkönyvekre", észlelési adatokra van szükség. Az észleléseknek ki kell terjedniök a jelenségekben szereplő valamennyi meteorológiai, talajhidrológiai és vízrajzi tényezőre. A tényezők időbeli változását — különösen kisebb vízgyűjtőterületek esetében — csak önműködő rajzoló műszerek tudják kellő részletességgel jellemezni. Nem gondolhatunk természetesen arra, hogy az ország valamennyi, gyakorlati szempontból jelentős vízgyűjtőterületén teljes részletességgel, folyamatosan észleljük a vízjárás jelenségeit. A hidrológiai kutatás világszerte arra törekszik, hogy a lefolyási jelenségek fizikai-földrajzi kapcsolatait tisztázza. Ha kellőszámú „típusterületen" ismerjük a yízjárási elemek és a fizikai-földrajzi tényezők kapcsolatát, kfelégítő választ tudunk adni a vízépítési gyakorlat kérdéseire az észlelési adatokkal kellően fel nem tárt vízgyűjtőterületekre vonatkozóan is. A hazai hidrológiai kutatás előbbrevitelének első és legsürgetőbb feladata hidrometeorológiai és vízrajzi észlelési hálózatunk minőségi fejlesztése. A hálózat átlagos sűrűsége, az évenkénti észlelések és mérések száma tekintetében világviszonylatban az elsők között vagyunk. Ennek ellenére alig találunk olyan kisebb