Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - III. Arany Sándor: Belvizek öntözésre való felhasználhatósága a tiszalöki öntözőrendszerben

212 Arany Sándor ben gazdaggá lett csurgalékvíz a területről eltávolítva, évről évre mélyebbre hatóan biztosítja a talaj javulását. Ily módon a szikes talaj fokozatosan nagyobb igényű kultúrnövények termesztésére válik alkalmassá. Ilyen esetekben a növényzet is tekintélyes mennyiségű kalciumot vesz fel, és így elméletileg nem kell attól tartani, hogy a talajban a vízből származó só halmozódik fel. Ha a javított vizet úgy alkalmazzuk, hogy közben csurgalékvíz nem keletkezik, a talajba juttatott kalcium kicseréli ugyan a nátriumot, és a beázás mélységéig maga előtt mozgatja, a káros iónok azonban mégis csak a talajban maradnak, és ha a viszonyok kedvezőkké válnak, visszafelé vándorlásuk is megindulhat. A megismételten alkalmazott javított víz kalciumja nemcsak a nátriumot cseréli ki, hanem a továbbiakban az oldható mészsó (a nátriummal együtt) a talajban marad, és annak ellenére, hogy a talajon termesztett mészigényes növényzet nagyobb részét felhasználja, a talaj bizonyos mértékben bázisokban, elsősorban mészvegyületekben, fokozatosan gazdagabbá válhat. Ez a nagyon fontos kérdés feltétlenül tanulmányozandó. Öntözés hatására beálló talajvízszint-emelkedés A nagy öntözővíz-normáknak, illetve a rizstelepek elárasztásának hatására sok helyen a talajvíz szintjének határozott emelkedése figyelhető meg. Az ennek következtében előálló ún. „másodlagos" szikesedésre vonatkozó mérések és megfigyelések nagy mértékű kiegészítésre szorulnak. Nem kétséges, hogy az említett vízhatásokra kötött talajok alatt is sok helyen észlelhető vízszintemelkedés olyan helyeken, ahol előzőleg elég mélyen állott a talajvíz. Hasonló jelenség észlelhető a teljes hosszában még nem üzemelő Keleti Főcsatorna két partja mentén — változó (50—100 m) szélességű sávon — ott, ahol a talaj vízvezetési viszonyai kedvezőek. Egyik helyen rámutattam, hogy a környező szikes terület alatti sós-szikes talajvíz addig, amíg a Keleti Főcsatornát nem üzemeltették, a csatorna felé áramlott. Ezt bizonyítja, hogy a talajvíz rövid idő alatt megtöltötte a kiemelt szakaszokat, és ennek a víznek az összetétele, különösen szódatartalma, a kiszivattyúzottéval csaknem megegyezett. A főcsatorna üzemeltetése folytán a benne áramló víz — mint valamely árhullám — a sós belvizet nemcsak a folyás irányában tolja maga előtt, hanem oldalirányban is. így a sós talajvíz oldalirányban olyan helyekre is eljuthat, ahol a talajvíz sótartalma előzetesen kevés, vagy a mainál jóval kevesebb volt. Az emelkedő talajvíz sok helyen egészen a felszín közelébe került, sőt helyenként a felszínre is tört. Ebben az irányban megfigyeléseinket folytatjuk, és legközelebb mérési, illetve vizsgálati adatokkal támasztjuk alá ezt a bejelentést. Különben a Keleti Főcsatorna vízminőségének az üzemeltetés utáni változását — a főcsatorna két pontján — a 4. ábrából láthatjuk. A főcsatorna medrébe jutott, öntözésre kiválóan alkalmas tiszavíz egy ideig maga előtt tolta a mederben levő sós-szikes vizet, melynek minőségbeli javulását a hirtelen beálló zuhanástól számíthatjuk. Ettől kezdve a víz minősége — a vizsgált pontokon — a vizsgálati idő tartama alatt állandó maradt. Összefoglalás A tiszalöki öntözőrendszerbe tartozó teridetbői mintegy 135 ezer kat. hold sekély termőrétegű, s ennek 3/4 része szikes. Ezeken a területeken a termelés biztosabbá tétele és fokozása miatt öntözés szükséges.