Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - II. Bélteky Lajos: A törpe vízművek telepítésének mértékadó szempontjai és gazdaságossága

194 Bélteky Lajos telepítésére alkalmasnak jelzett területen minden egyes községben teljes mértékben megvannak a szükséges adottságok, hanem csak arra utalnak, hogy a községek nagyobb részében megtalálhatók. A községek egyenkénti vizsgálata tehát nem mellőzhető. Tulajdonképpen a leghelyesebb volna az ország minden egyes községének, településének felvenni a közkút-kataszterét, megállapítani az ivóvízzel való ellátottságát, a szükségletét és vízföldtani szempontból meghatározni a leggazdaságosabb vízszerzési lehetőséget, majd mindezek alapján megállapítani a vízellátás legmegfelelőbb módját s azt is, hogy maradhat-e a vízellátás külön-kutas, vagy feltétlenül törpe vízműre van szükség. A feldolgozás történhetnék területegységenkénti csoportosításban, vagy térképlapok szerint, gyakorlati szempontból azonban a megyénkénti csoportosítás volna a legcélravezetőbb. Az ivóvízellátás fejlesztésére előirányzott hiteleket ugyanis a Város és Községgazdálkodási Minisztérium megyékre bontja, s a megyék adják tovább a járásoknak és községeknek. Az évi beruházási terv összeállítását nagyon megkönnyítené a javasolt tanulmány összeállítása. A közelmúltban már történt hasonló kezdeményezés, mégpedig Szolnok megye részéről. Röviden ismertetem s rámutatok a gyakorlati hasznára. A tanulmány, amelyet rfr. Molnár Géza készített, járásokra bontva és községenként foglalkozott az ellátottság megállapításával, s ugyanígy adott véleményt a Földtani Intézet is arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a vízellátást a leggazdaságosabban megjavítani. Feltűnő, de természetes is, hogy a jelenlegi ellátottság ott a legrosszabb, ahol a vízszerzési lehetőség a legköltségeseíjb és a legnehezebb. A földtani szakvélemény kiterjedt a törpe vízműves vízellátás megvalósításának lehetőségeire is. A megye nyolc járásának jellemzése röviden a következő volt : 1. A jászapáti járásban az ellátottság igen kedvezőtlen, mivel a kismélységű kutak vízhozama csekély, a vizük pedig igen vasas és kemény. A rétegsor Ï00 — 420 m között jobbára agyagos, 420 — 450 m mélységből várható csak nagyobb mennyiségű, 150 — 200 1/pcrc kifolyó víz. A járásban a távlati megoldást a törpe vízművek fogják jelenteni, akár 70 — 80, akár 420—450 m-es kutakra építve. A vastalanítás mindenképpen szükséges. 2. A jászberényi járás községeiben 100 m mélységen belül mennyiségileg és minőségileg kielégítő víz található. A külön-kutas vízellátás itt továbbra is fenntartható. 3. A kunheçjyesi járás községeiben 100 — 120 m-es kutakkal megoldható a vízellátás. A Tisza mentén a víz nagyon vasas. Kunhegyes és Kunmadaras környékén már jobb a helyzet, a vízhozam 2—300 liter/perc. Ahol a víz vastartalma meghaladja a 0,5 mg-ot, törpe vízmű létesítésére kell törekedni, ahol pedig a víz kémiai összetétele kedvező, ott a külön-kutas hálózat sűrítését kell előirányozni. 4. A törökszentmiklósi járás területén az 50 —120 m mély kutak vízhozama elég nagy. A Tiszához közelebb vasas a víz, délre már kevésbé. Ennek a járásnak a területén is a vegykezelés szükségessége dönti el, hogy hol tartható fenn a különkutas rendszer, és hol gazdaságosabb a törpe vízműves megoldás. 5. A szolnoki járás déli részén jó az ivóvízzel való ellátottság, mert nagy vízhozamú s nem nagy mélységű kifolyó vizű kutak létesíthetők. A külön-kutas rendszer fenntartható. Szolnok környékén és tőle északra azonban részint a nagy mélység, részint a jelentékeny vastartalom miatt a törpe vízművek építését illeti az elsőség. 6. A kunszentmártoni járás Szolnok megve legjobban ellátott területe. Itt ugyanis 150—250 m mélységből nagymennyiségű kifolyó vizet lehet kivenni. A külön kutakból vagy körzeti vízvezetékekből való vízellátás továbbra is fenntartható.