Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - I. Kézdi Árpád: Rézsűk állékonysága

8 Kézdi Árpád: a csúszólapok 45°-os síkok. Az A pontban viszont nyomás van, a III. térrész szintén Rankine-állapotot mutat. A kettő között, a II. térrészben, a csúszólapok В középpontú körhengerek. Az (1) összefüggést, olyan anyag esetén, mely valóban eleget tesz a felhasznált törési feltevésnek, a kísérletek is teljes mértékben igazolták, mint ahogy az -5. ábra bemutatja. Itt íeltüntetC m = —N

s У (2) alakban írt (1) egyenletben szeл replő N

s = 4 1 ß 4. ábra. Tökéletesen képlékeny anyagból álló rézsű, a) A csúszólapok kialakulása ; b ) törési feltétel ; burkoló egyenes Fig. 4. Slope in perfectly plastic stale, a) Development of surface of rupture ; b) condition of failure ; envelope line stabilitási tényezőt a ß függvényében, továbbá a Felleniusféle [5] „legveszélyesebb körcsúszólap"-hoz tartozó N

s állékonysági tényezőket, valamint Frontard [6] kísérleti eredményeit, melyeket egy, а Ф = 0 feltételt teljes mértékben kielégítő zsíranyag felhasználásával kapott. A kísérleti pontok pontosan ráesnek az elméleti görbére. E jó egyezés ellenére az (l) összefüggést, továbbá a tökéletesen képlékeny állapotú földtestekre vonatkozó egyéb elméleti eredményeket újabban gyakorlatilag nem igen alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy а Ф = 0 állapot csak hirtelen terhelés alá került földtestekben érvényes közelítőleg akkor, ha a pórusvíz eltávozására nincs msg a lehetőség, vagyis olyan a helyzet, mint a többirányú nyomó- vagy nyírókísérletben a konszolidálatlan, gyors nyírás [7] esetében. Ekkor tehát a földtestben jelentős pórusvíznyomás uralkodik. Újabb felfogás szerint helyesebben járunk el akkor, ha az állékonysági vizsgálatot a tényleges feszültségek segítségével végezzük el, a pórusvíznyomást pedig mint belső többleterőt vesszük figyelembe (lásd a 3.33 pontban). A végtelen kiterjedésű rézsű vizsgálata alapján Frontard [8,9] is ezt az utat követte. Feltette, hogy a rézsű teljes egészében a Rankine-féle plasztikus állapotba kerül. Bár rézsűk határmagasságának meghatározására homogén, izotrop anyag esetén az elmélet nem alkalmazható [10], elmélete, mely a 6. ábrán feltüntetett ei/rZois-csúszólapokat eredményezi, jól használható olyan talajban, amely az atmoszferiliák vagy geológiai tényezők hatása következtében össze-vissza repedezett és így húzószilárdságát jórészt elvesztette, vagy ahol éppen a rézsűben uralkodó feszültségállapot a húzószilárdságot a lassú alakváltozások révén lényegesen lecsökkentette. Frontard-nak ezt a megállapítását egy később ismertetendő konkrét esetben magam is igazoltnak láttam (1. 4. pont).