Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - II. Bélteky Lajos: A törpe vízművek telepítésének mértékadó szempontjai és gazdaságossága

Törpe vízmüvek telepítése 183 ben, ha a terület vízben szegény és vízmű telepítésére csak a terület egy-egy kisebb része alkalmas. Hazánkban a tervezett borsodi és a balatonkörüli vízvezeték lesz regionális vízmű. III. A KÖZKUTAS VÍZELLÁTÁS FŐBB HIBÁI, - A TÖRPE VÍZMŰ ELŐNYEI Mielőtt azt a kérdést vizsgálnók, hogy hol kezdjünk hozzá a falusi ivóvízellátás új alapon való megoldásához, hol építsünk elsősorban törpe vízművet, feltétlenül foglalkoznunk kell a jelenlegi közkutas rendszerrel és hibáival. Nyilvánvaló, hogy ott kell hozzákezdeni az új rendszer kiépítéséhez, ahol a régi, közkutas ivóvízellátás hibái és hátrányai a legjobban kiütköznek, és ahol a vízellátás eddigi módja a fejlődés szempontjából zsákutcába jutott. 1. A víz szennyeződése A falusi közkutak nagy hátránya, hogy a kútba könnyen kerül szennyeződés és ennek megakadályozása igen nehéz, a közegészségügyi ellenőrzés pedig a kutak nagy száma miatt nagy terhet és költséges feladatot ró az egészségügyi szervekre. Szennyeződhetik a kút vize az akna oldalfalán és a fenéken keresztül, vagy pedig felülről, az akna búvónyílása mellett. Ez ellen lehet védekezni, mégpedig vagy jól szigetelt vasbeton aknával, vagy kétaknás kúttal. Az előbbinél a vízvétel nem a kútakna fölött, hanem mellette, vagy tőle néhány méterre történik, és így a fogyasztók távoltarthatók a kút fedőlapjától, illetve annak búvónyílásától. Mindkét megoldás költséges azonban, főleg a mélyen maradó vízszintű kutaknál. Törpe vízműnél a vízvételi helyek távol vannak a kutaktól, felülről jövő szennyeződéstől tehát nem kell tartani, a jól szigetelt akna költségesebb volta pedig nem jelent nagy megterhelést, mert a vízműnek mindössze egy, legfeljebb két kútja van. A törpe vízmű közegészségügyi ellenőrzése is jóval egyszerűbb és gyorsabb a kutak csekély száma miatt. Negatív artézi kutaknál szennyeződésen nemcsak a bakteriológiai szempontból fertőzött talajvíznek a tárolóaknába való jutását értem, hanem azt is, amikor olyan talajvíz kerü! be az egészséges és kifogástalan mélységbeli vizet tartalmazó tárolóaknába, amely bakteriológiai szempontból nem kifogásolható ugyan, de vegyi összetétele miatt ivásra nem, illetve kevésbé alkalmas. Mélyfúrású kutaknál a jól szigetelt akna mindkét fajta szennyeződés ellen védelmet nyújt. Más a helyzet azokban a községekben, ahol mélyfúrású kút létesítésére nincs meg a geológiai adottság, s ahol meg kell elégedni az ásott kutak vizével, bármilyen is vegyi összetétele. Ilyen községekben gyakran fenyeget az a veszély — főleg a régi és sűrű településű községekben —, hogy a pöcegödrök és trágyadombok szenynyétől az ásott kutak vízadórétege is szennyeződik, a coli-fertőzés a kutakban majdnem mindenütt kimutatható, és a község belterületén egészséges új kút nem létesíthető. Ezekben a községekben az egészséges ivóvizet egyedül a törpe vízmű biztosíthatja, mivel a községen kívül feltétlenül lehet találni olyan fertőzéstől mentes területet, amely nagyátmérőjű ásott kút telepítésére alkalmas, és ahonnan az egész községet egy, vagy két kútból el lehet látni vízzel.