Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

1.52 Oroszlány István 3. az öntözés után jelentkező (kiadós intenzitású) csapadék és 4. a tavaszi belvízjárás. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a javasolt eljárás keretében miképpen oldható meg a víztelenítés. Az öntözötábla legmélyebben fekvő oldalán (általában az osztócsatornával párhuzamosan) állandó jellegű gyűjtőcsatornát kell létesíteni. Ez a gyűjtőcsatorna a felesleges, káros vizek befogadója és elvezetője. Ezután annak az ellenőrzése a feladat, hogy az öntözőtábláról miként juttathatók el a káros vizek a gyűjtőcsatornáig. Barázdás és sávos öntözés esetén az esetleg előálló csurgalékvizek többnyire szivornyával közvetlenül bevezethetők a lejjebb fekvő ideiglenes csatornába, amelyből a következő lépcsőben folytatódik az öntözés. A csurgalékvizek így hasznosíthatók. Zápor esetén a felületen lefolyó vizeket a szintvonalakkal közelítően párhuzamos ideiglenes csatornák töltései visszatartják. Ezzel elősegítik a beszivárgást és a csapadék jobb hasznosítását. Mielőtt azonban az így visszatartott vizek kárt okoznának, be nem szivárgó hányadukat a gyűjtőcsatornába kell vezetni. Ez úgy oldható meg, hogy az ideiglenes csatorna gátja mögött összegyűlő vizet beeresztjük az ideiglenes csatornába majd annak legmélyebb szakaszán, vagy egy barázdacsoporton, illetve néhány sávon végig csörgedeztetve, vagy egy ideiglenes jellegű víztelenítő árokban vezetjük tovább a következő ideiglenes csatornáig, végül a gyűjtőcsatornáig. Ha nagyobb az esés, a barázdák és sávok számát úgy kell megválasztani, hogy a bennük lefolyó víz ne sodorjon magával talaj részecskéket. A felesleges vizek elvezetésére tehát nem kell a táblán belül külön állandó jellegű hálózatot létesíteni, az elvezetés az öntözést szolgáló elemekkel megoldható. Rizstermesztés esetén azonban feltétlenül létesíteni kell a tábla mélyvonalában egy ideiglenes csatornát, hogy az egyes kalitkák egymástól függetlenül vízteleníthetők legyenek. A részletekről az előzőekben már elegendő szó esett. 5. Talajelsodrás A történelem során az öntözéses növénytermesztés bevezetésével sok helyen okozott az öntözővíz helyrehozhatatlan talajkárokat. A hazai öntözések bevezetésével kapcsolatban ennek a kérdésnek a vizsgálata is igen fontos. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a csatornahálózatban és öntözőelemekben mozgó víz ne érhessen el a talajelsodrás szempontjából veszélyes sebességet. Általánosságban kimondható, hogy kis vízhozamú földszelvényü csatornákban 0,005 az az eséshatár, amelynél a vízmozgás sebessége még eltűrhető. Az öntözőelemekben ez a határ növelhető. A javasolt öntözési eljárás kapcsán közölt elrendezés biztosítja azt, hogy a táblán belüli vízosztó hálózat — az ideiglenes csatornák — nyomvonala olyan legyen. hogy esésük sohase közelíthesse meg ezt a kritikus értéket. Az öntözőelemekben megfelelő vízadagolással szabályozható a vízmozgás. Gondos munka esetén tehát a javasolt elrendezéssel még nagyesésű terepen is kiküszöböljük az öntözés okozta talajelsodrást.