Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

1.52 Oroszlány István Ha a terepesés nagy, helytelen vízadagolásnál a talajelmosás veszélye fenyeget. Ilyen terepeken olyan vízsugarakat kell barázdánként előírni és jól méretezett szivornyákkal adagolni, amelyekkel a talajelmosás veszélye kiküszöbölhető. Ha azonban az esés 0,015-nél nagyobb, már ez az eljárás sem biztonságos. Ilyenkor más elrendezést kell a táblán előirányozni, amelynél a barázdák iránya a szintvonalakkal közelítően párhuzamos. b) Sávos öntözés esetében — ahol a vízmozgás sebességét a növényzet korlátozza — még nagyobbak a kedvező esések, mint a barázdás öntözésnél. A vízmozgás sebességének csökkenése azt is jelenti, hogy az ugyanazon a hosszon egyenletesen adagolható legkisebb öntözővízoszlop is viszonylag nagy. Itt az egyenletes vízborítás érdekében méginkább szükséges, hogy az öntözővíz a legnagyobb terepesés irányában haladjon. A bemulalolí elrendezés ezt a követelményt is kielégíli. A nagy sávhossz növeli a dolgozók munkájának termelékenységét. A betakarítási munkák szempontjából kedvező a ritka terelőtöltés, tehát nagy sávszélesség is. A sávszélesség — amint láttuk — függ egyrészt az ideiglenes csatorna vízhozamától, másrészt azonban a sávok oldalirányú esésétől is. Az egyenletes vízeloszlás a sávok keresztirányú esésének kiküszöbölését kívánja meg. Ennek érdekében sok helyen [21 ] komoly terepegyengetési munkák előzik meg a sávos öntözést szolgáló berendezkedést. Ez a terepegyengetés akkor kívánja a legkisebb földmozgatást, ha a sávok iránya a terepesés irányával azonos. A bemutatóit elrendezés biztosítja a legkisebb földmozgatási igénylő egyengetést. c) Árasztó öntözést, a talaj szerkezetét romboló és növényfiziológiai szempontból általában kedvezőtlen hatása miatt, csak rizskultúrák esetében ajánlatos alkalmazni. Ez esetben az egyes kalitkákon belül az öntözővíz magasságkülönbsége nem haladhatja meg az 5—10 cm-t. Ez a megkötöttség azt jelenti, hogy a víznyomást tartó és a rizs-szakaszok tartamára létesített rizsgátak távolsága a terep esésétől függ. A rizstermesztés gazdaságosságát az építendő rizsgátak sűrűsége is befolyásolja, s ezért csak kis esésű terepeken célszerű rizses vetésforgók alkalmazása. A rizsbetegségek elleni küzdelem egyik eszköze a veszélyeztetett rizsvetésterületek időszakos víztelenítése. Célszerű ezért biztosítani az egyes kalitkák egymástól független víztelenítésének és vízellátásának lehetőségét. A javasolt elrendezés lehetővé teszi, hogy az öntözőtáblát a szintvonalak mentén haladó rizsgátakkal olyan kalitkákra osszuk fel, amelyeknek a vízellátása közvetlenül az állandó csatornából biztosítható és egymástól függetleníthető. Víztelenítésük az öntözőtábla mélyvonalában (középen) létesített mély, ideiglenes csatornával oldható meg. A kalitkákat keresztirányban szükség esetén hullámgátakkal kell még kisebb részekre bontani. A bemutatott elrendezés árasztó öntözés esetén is sok kedvező lehetőség kihasználását biztosítja. d) Permetező öntözéssel tanulmányom nem foglalkozik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Bjeljajev [2] által ismertetett DDP—30 Sz típusú — a Szovjetunióban nagy sorozatban gyártott — nagyüzemű permetezőgép alkalmazására a javasolt hálózat megfelel. A traktorvontatta és a nagy teljesítőképességű szóróágyúval egy kocsira szerelt nagynyomású szivattyú szívócsöve közvetlenül az ideiglenes csatornából emeli ki a vizet. Üzemeltetéséhez tehát ugyancsak ideiglenes csatornahálózat