Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

1.52 Oroszlány István Az 1952-ben végzett vizsgálat során [26., 31. old.] az elemzés alapjául a Cserkaszov által közölt barázda- és sávadatokat használtam fel [5., 128. old. |. A vizsgálat során a barázdák esését — a talaj elmosás elkerülése és a zárt barázdák alkalmazhatóságának érdekében (különös tekintettel az öntözést végrehajtó, még tapasztalatlan hazai munkaerőkre) — 0,005 felső határral korlátoztam. A gépi növényápolás lehetőségének biztosítása érdekében a géppel már át nem járható öntözőcsatornával párhuzamos barázdákat terveztem. Sávos öntözés esetében — kultúrával fedett terepen — nagyobb esések (

lmax = 0,02) is megengedhetők voltak. Ezért a sávokat a szintvonalakra közelítően merőlegesen terveztem. Kiindulásom másik alaptétele az volt, amit Gyelinyikajtisz tapasztalt [8], hogy az ideiglenes-csatornás öntözési eljárás 0,001—0,0015 eséshatárok alatt nem alkalmazható. Ez a felfogás azonban — épp a 2. és 3. pontban már közölt kísérletek (töltéstömörítés és csatornaszelvény) eredményeképpen — időközben elavult. Az új eredmények felhasználásával a táblán javasolható elrendezést az V. részben ismertetem. 0. Tereprendezés A pontos öntözővízadagolás tárgyalása során már szó volt arról, hogy az ellenesések kiküszöbölése érdekében a terepet rendezni kell. A tereprendezés szorosan összefügg az alkalmazott öntözési eljárással, a tervezett ideiglenes vízosztóhálózat elrendezésével, mert az elleneséseket az öntözőelemek és az osztóhálózati elemek mentén kell kiküszöbölni. A tereprendezés általában elég költséges beruházás. Ezért kísérleteket és tanulmányokat kellett végezni abból a célból, hogy kidolgozhassuk a min'mális földmozgatást igénylő hálózati elrendezést, tervezési módszert és kivitelezési eljárást. Az első kísérletek 1953-ban az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet beledi kísérleti gazdaságában folytak. A kísérletek tapasztalatait az irodalomban ismertettem [29]. Az 1953. évi kísérletek során csak kis, csúszó földnyesővel végeztünk üzemi jellegűnek minősíthető földmunkát. Ennek során a kiviteli eljárást sikerült annyira egyszerűsíteni, hogy a tereprendezés házi kezelésben végrehajthatóvá vált. Az 1954. évi kísérleteket nagyteljesítményű munkagépekkel végeztük. Ennél a munkánál az előző évben kidolgozott egyszerű kiviteli eljárást nem lehetett alkalmazni. Űj (szintezést is megkívánó) eljáráshoz kellett folyamodnunk. De ugyanakkor a nagyteljesítményű gépek alkalmazásával sikerült a tereprendezés vállalati egységárát az előző évi 14 Ft/m

3-ről 7—8 Ft/m

3-re csökkenteni. A tereprendezéssel kapcsolatos kísérletek eredményeinek más helyen jelenik meg a beszámolója. Egy kérdést azonban itt kell elemeznünk. A gazdaságos tereprendezési munka érdekében meg kell kívánnunk, hogy a szükséges földmozgatást a legkisebbre csökkentsük, és ezért meg kell vizsgálni azt is, hogy a csatorna- ill. árokhálózat kedvező elrendezése mennyiben csökkentheti a tereprendezés során mozgatandó föld mennyiségét.