Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

1.52 Oroszlány István nek, mert a Közép-Ázsiában alkalmazott eljárásokat gépiesen vitték át más természeti és történelmi viszonyok közé, ahol nagy munkaigényük nem volt kielégíthető. Hazai viszonyaink között is az a helyzet, hogy a fokozott kézi munkaerőszükséglet ma már aligha elégíthető ki. Ezért a nagyüzemű belterjes öntözögazdálkodás megvalósításának feltétele a kézi munkaerőszükséglel csökkenlése az egyes munkafolyamatok fokozolt gépesítésével. Társadalmi fejlődésünk mai fokán a mezőgazdasági munkák fokozott gépesítése az egyedüli biztosítéka az erősen munkaigényes öntözéses termelésnek. Nincs ez különben másképp a kapitalista társadalomban sem. Mint Deloye és Rebour írja [6] : „A kézi munkaerőt mindinkább felváltja a gép, amely, ha ügyes kezekre bízzák, igen olcsón dolgozik, de kellő munkatérre van szüksége. Megnöveli a táblák méreteit és a munkáját akadályozó sűrű öntözőhálózatot kizárja." 2. A gépesítés feltételei A helyes nagyüzemi öntözési eljárásnak — az előzőekben elmondottak alapján — ki kell elégítenie azokat a jeltételeket is, amelyeket a mezőgazdasági munkák gépesítése során alkalmazott munkagépek gazdaságos üzemeltetése megkíván. Ezek a feltételek az öntözési eljárás szempontjából elsősorban az öntözőtáblák méreteit érintik. Ez abból adódik, hogy az állandó jellegű csatcrrák távolsága megszabja a gépek hasznos munkaút-hosszát és ezzel határt szabhat a gépek jó kihasználási lehetőségének. A gépesítés szempontjából célszerű és megfelelő táblaméretek meghatározása érdekében elemezni kell ezért a gépek munkájának a munkaút-hossztól függő hatásfokát. Az első ilyen célú vizsgálatok során Mazsarov adataihói [22., 219. old.] és a Cserkaszov által közölt meggondolásokból [5., 109. old.] indultam ki [28]. Megállapítottam, hogy lánctalpas vontatású munkagépek jó kihasználása 400 m, illetve azon felüli munkaúthosszal biztosítható. Ha most figyelembe veszszük azt is, hogy a különböző munkák iránya változó, önként adódott az a követelmény, hogy az öntözőtáblák mindkét mérete célszerűen 400 m felett legyen. A további vizsgálatoknál Szvircsevszkij adatait dolgoztam fel [36]. Szvircsevszkij a különböző típusú fordulókat, a munkaúthosszat és az üres meneteket vizsgálta különféle méretű táblákon. Jellemző értékként a hasznos és üres munkaút viszonyát használta, amelyet munkamenet-tényezőnek nevez. Szvircsevszkij feldolgozta az Sz— £0 és az SzTZ-Nati traktor vontatta, valamint a traktorra szerelt munkagépekkel végzett munkák jellemzőit is. Diagramjairól azt olvashatjuk le, hogy vetésnél a gyakorlatilag már jónak mondható 0,80-as tényező Sz—80-as traktorral vontatott gépcsoporttal 900 m-es, SzTZ-Nati vontatta gépcsoporttal 400 m-es, míg traktorra szerelt munkagép esetében 100 m-es munkaúthosszal érhető el. A 0,90-es munkamenet-tényezőt az Sz—80-as el sem éri, az SzTZ-Nati 850 m-nél, míg a traktorra szerelt gépcsoport 250 m munktúthossznál teljesíti. A hurok nélküli mozgással végzett szántásnál a 0,80-as tényezőhöz tartozó munkaúthossz az Sz— 80-as traktornál 340 m, az SzTZ-Natinál 200 m, traktorra szerelt munkagép esetén 130 m, míg a 0,90-es érték eléréséhez az első esetben 650 m, a másodikban 450 m, a harmadikban 220 m munkautat kell biztosítani.