Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - I. Kézdi Árpád: Rézsűk állékonysága

RÉZS Г К Л LLÉKONYS Л G А KÉZDI ÁRPÁD a műszaki tudományok kandidátusa Bevezetés Csatornák, árvédelmi töltések, út- és vasútépítések, ipartelepek stb. földmunkáit ma már a legtöbb esetben talajmechanikai vizsgálatok alapján tervezik meg és hajtják végre. A töltésképző anyagok, valamint a bevágással átszelt rétegek talajfizikai tulajdonságainak ismeretében határozzuk meg a rézsűk hajlását, írjuk elő a tömörítés szükséges mértékét, vagy tervezzük meg a felszíni és felszínalatti vízvezető rendszert. A sokszor részletes vizsgálatok ellenére gyakoriak a csúszások, földmunka-romlások, eróziók stb., amelyek gazdasági hatásaikban nagyon jelentősek lehetnek. Bár igaz, hogy e bajok oka sok esetben a hiányos talaj feltárás, a talajfizikai jellemzők nem kielégítő meghatározása, tervezési vagy kivitelezési hiba, sokszor minden gondosság ellenére is veszélybe kerül a földmű állékonysága. Ennek oka ismereteink hiányossága, módszereink tökéletlensége, vagy az, hogy az adott esetben nem sikerült minden lényeges tényezőt felderíteni, s kellő súllyal figyelembe venni. Nem szabad továbbá sohasem elfelejteni azt, hogy meglevő vagy tervezett földművek állékonysága sohasem ítélhető meg tisztán sztatikailag; a természetben lezajló folyamatokat, az időbeli változásokat is figyelembe kell venni, s a döntést csak az adott terület geológiájának és hidrológiájának ismeretében lehet meghozni. Nagyobb, vagy nagy területre kiterjedő földmunkák, jelentősebb csúszások esetén elengedhetetlen a mérnök és a geológus együttműködése. Ha a geológus valamely lejtő vagy rézsű állékonyságáról véleményt mond, rendszerint nem értékeli kellően azokat a fizikai folyamatokat, ameiyek a rézsűt veszélyeztethetik, s ezért hiányos a kvantitatív, sztatikai tárgyalás. A talajmechanikában jártas mérnök viszont, bár a fizikai, mechanikai kép világos számára, és tud a feszültségekkel, erőkkel, nyírószilárdságokkal számolni, rendszerint nem tud hű képet alkotni a rézsűt, vagy lejtőt alkotó rétegek geológiai szerkezetéről; fel sem tételezi pl., hogy valamely rézsű állékonysága a több, mint egy kilométer távolságban levő terület hidrológiai viszonyaitól is függhet. Ezért együttműködésre van szükség közöttük, s hogy ez gyümölcsöző lehessen, a geológusnak meg kell ismerkednie a talajmechanika alapelveivel, a mérnöknek pedig legalább a fizikai geológia elemeit kell ismernie. A következőkben áttekintést adok a rézsüvizsgálat talajmechanikai módszereiről, s a jelenlegi módszerek néhány kiegészítését tárgyalom. Majd sorraveszem a rézsűk állékonyságát érintő tényezőket, s gyakorlati figyelembevételük módját. Végül gyakorlati szempontból foglalkozom a csúszások és a földmunkaromlások néhány kérdésével. Célom az, hogy a földsztatikai vizsgálatokhoz gya1* - 417