Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - V. Kisebb közlemények

) 2li Kisebb közlemények cissza, ill. az ordináta tengelyen, s e két érték meghatározta az 1931-es pontot. 1932-ben mindkét esetben az 1931 és 1932 évi adat összegét rakták fel, és így kapták az 1932-es pontot. 1933-ban már három év adatainak összegét rakták fel, és így tovább. Miután az egész vizsgált időszak adatait ily módon ábrázolták, a pontok közé kiegyenlítő egyenest húztak. Mint látható, a pontok az egyenestől alig szórnak, s az egyenesben sehol nincs törés. Ez a juncali állomás adatainak időbeli egyöntetűségét bizonyítja. Hasonló módszerrel vizsgálva, egyöntetűnek bizonyultak à gibraltári állomás adatai is. A csapadékadatok egyöntetűségének vizsgálata tekintetében utalok Szesztay Károly közelmúltban megjelent munkájára [3], amelyben a kettős összeg-görbék módszerének e téren való alkalmazását hazai példákkal kísért tanulmányban ismerteti. (Az itt ismertetett munka ehhez képest egyszerűsítést alkalmaz, mert a környezet csapadékátlaga és a vizsgált állomás közti kapcsolati egyenes meghatározását elhagyva, közvetlenül a folyamatos összegek egybevetésére tér rá.) Az évi legnagyobb vízhozamok egyöntetűségét az 1931—47-es időszakban vizsgálták. Ellenőrző adatsorként csapadék-adatokból számítható csapadék-indexet használtak. Ez az árhullámot közvetlenül kiváltó esőzés legnagyobb 24 órás csapadékából (C) és az ezt megelőző 21 nap csapadék-összegéből (

M) számít ható az A = С

1.

8

7 (1) képlet segítségével, amelybe az értékek mm-ben helyettesítendők. A képlet Anderson egyik korábbi munkájából [2 ] származik. E munkában a csapadék és a lefolyás közötti többváltozós kapcsolatok alapján, több kevésbé döntő tényező elhanyagolásával jutott az (1) képlettel kifejezett indexhez. A vizsgált időszak éveinek legnagyobb vízhozamait és a hozzájuk tartozó csapadék-indexeket folyamatosan összegezve készült a 2. ábra. A középső vonal a gibraltari vízgyűjtő kettős összeg-görbéje. A vonal iránytangense az egyes szakaszokban az illető évek lefolyási viszonyait jellemzi. Ha a kezdeti szakasz iránytangenséhez viszonyítjuk, kifejezésre juttatja az év sajátosságát, ezért relatív vízhozamnak nevezhetjük (dimenzió nélküli szám). A relatív vízhozamok változásai az adatok egyöntetűségének hiányára utalnak. Ugyanez az ábra feltünteti az erdőégés lefolyására vonatkozó adatokat is. 1932-ben és 1933-ban nagy kiterjedésű erdőtüzek voltak, amelyek a vízgyűjtő-területnek 31%-án okoztak pusztítást. Az egyes években leégett területek %-ait is folyamatosan összegezve, a csapadék-index függvényében ábrázolták. A legnagyobb vízhozamok kettős összeg-görbéje 1933-ban (az első évben az erdőtűz után) nem mutat törést, viszont 1933 után — különösen az első öt évben, de ezután is kisebb mértékben — a relatív vízhozamok észrevehetően megnőttek. A kettős összeg-görbék módszerével tehát nemcsak a vízgyűjtőterületen végbement változások hatásait, de időbeli eltolódásukat is ki lehet mutatni. Az említett késés oka feltehetőleg az volt, hogy egy év kellett hozzá, míg a leégett területek annyira 2. ábra. A Santa Ynez folyó árvízi hozamainak kettős összeggörbéje szembetűnően mutatja az erdőtüzek hatását (folytonos vonal). A Huasna vízgyűjtőjében, melynek relatív vízhozamait az ábrán szaggatott vonallal jelöltük, a vizsgált időszakban nem voit erdőtűz