Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - V. Kisebb közlemények

Wisnovszky: Gazirtás vegyszerekkel 119 ortokrezolnak, amely azonban a gyökérzetet nem pusztítja el. Egyes'anyagok korcsosodást és anyagcsere-zavarokat idéznek elő, ilyenek a diklorphenoxiecetsav, a metyl-klorphenoxiecetsav és a triklorphenoxiecetsav. Ezek a gyökérzetet is elpusztítják. Nagy előnyük, hogy emberre és állatokra nem mérgezőek. Igen jó hatású az izopropylplienilkarbamat, amely azonban nagy költsége miatt nem versenyképes vegyszer. À kiválasztó hatású anyagok nagyrészt a kétszikű növényeket irtják, ezért külön ki kell emelni a nátriumtriklóracetátot, amely az egyszikű növényeket pusztítja el. Teljes hatású vegyszerek a klorátok, amelyek a legszélesebben elterjedtek. Leggyakrabban a nátriumklorát használatos, amelyet a levél és gyökér vesz fel. Óvatosan kell kezelni, mert a talajban elszivárogva esetleg a környezet haszonnövényeiben is kárt tesz. Teljes hatásúak továbbá a borátok, arzénsók, és rhodánvegyületek, amelyek közül az arzénsók igen hosszú ideig hatnak. A teljes hatású vegyszerek tartós használatát kizárja a haltenyésztés és az öntözés. Mielőtt a vegyszerek felhasználására vonatkozó kísérleteket ismertetném, röviden tekintsük át a csatornák növényzetét. Megkülönböztetünk 1. csatornaszéli gazokat, 2. vízszín alatt gyökerező iszapnövényzetet és 3. valódi vízinövényzetet. A csatornaszéli gazok irtása jelenti a legkisebb gondot. Mechanikus pusztításuk egyszerű feladat, de költségessége miatt már régen kísérleteznek úgynevezett biológiai gazkiszorítással, ami abból áll, hogy intenzív takarniánytermeléssel nem engedik elhatalmasodni a gaznövényeket. Ez a módszer nem ad átütő eredményt. Megfelelő vegyianyagokkal a csatornaszéli gazok teljesen kiirthatók. A vízszin alatt gyökerező növények — sás, nád stb. — kipusztítása jelenti a gazirtás legnehezebb feladatát. Rendkívüli elterjedésük folytán ezeknek a növényeknek eltávolítása a csatornatisztítás kulcskérdése. Vegyianyagokkal való irtásuk még nem teljesen megoldott kérdés, mivel az évelő gyökereket egyik vegyszer sem irtja ki végérvényesen. A szerek ismételt alkalmazásakor azonban a föld feletti növényrész elpusztul, és ennek következtében kimerül a gyökérzet. Jó eredmény csak szakszerű és pontos munkával érhető el. A teljesen víz alatt fejlődő növények — pl. algák — csak állandó vízfolyásban élnek. Irtásuk — a mechanikus eljárások mellett — történhet a csatornák időszakos kiszárításával, mert meleg időben egy hét szárazság elegendő elpusztulásukhoz. Ez az eljárás azonban az évelők gyökérzetét nem pusztítja el. Vegyszeres irtásukra vonatkozóan sok kísérlet történt. Nátriumarzenikummal már 1932-ben kísérletezett Surber, az arzenát pedig szerte a világon elterjedt. 5 — 7 mg/l-nél nagyobb adagolása azonban elpusztítja a halállományt. E növényfajták ellen alkalmazták sikerrel a rézvitriolt is. Imhoff említést tett eredményes klórgázbefúvásról (adagolás 0,85 gr/m

3). Eredményes, de egyben veszélyes az arzénkészítmények használata. Long és Brenchley belvízcsatornákon a nátriumbiszulfát használatát ajánlják. Összevetve az adatokat, megállapítható, hogy a vízinövények sikeres vegyszeres irtásának lehetőségét eredményekkel teli tapasztalatok egész sora bizonyítja. A vegyszeres növényzetirtás alkalmazását széleskörű kísérletezésnek kell megelőznie. Ki kell választani a legalkalmasabb vegyszereket, meg kell állapítani az adagolás módját, mennyiségét és hogy milyen időközökben kell az adagolást ismételni. E feladatok megoldására az NDK-ban két kísérleti telepet rendeztek be. A walschlebeni telepen száraz árkokban végeztek kísérleteket, és főként a csatornaszéli gazokat pusztító vegyszerek hatását tanulmányozták. Unstrutriedben a csatornákban víz állt, a flórát főleg iszapnövények alkották. Részletes tájékoztatást nyújt a két kísérleti telep növényvilágáról az 1. táblázat. A keletnémet kísérletek során számos Nyugat-, illetve Kelet-Németországban gyártott vegyszer gazirtó hatását tanulmányozták (2. táblázat). A kísérletek végrehajtásakor 10 — 10 méteres szakaszokat jelöltek ki a csatornákon, amelyeket érintetlen növényzetű szakaszok választottak el egymástól. A kísérleti szakaszokat más-más módszerrel kezelték. Egyes szakaszokra szórták, másokra permetezték az irtószert, illetve az irtószer oldatát, további szakaszokon pedig többfajta irtószer együttes hatását vizsgálták. Kísérleteztek egyszeri- és kétszeri kezeléssel, sőt a mechanikus és vegyszeres irtás együttes alkalmazásával is. Az 1954. évi kísérletek alapján helyi használhatóság és gazdaságosság tekintetében bizonyos sorrendet lehetett felállítani az irtószerek között (3. táblázat).