Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - IV. Márkus Gyula: Hengeralakú medencék körtárcsáinak számítása

Körtárcsáik számítása 109 jelenti a két irányban. A nyomatékra való méretezésnél ugyanis a támasz közelében („4") majdnem kizárólag sugárirányú vasalásra volt csupán szükség, a kiékelés következtében pedig a tárcsahatás miatt erősebb tangenciális vasalás kell. 3. példa Számítsuk ki a 11. ábrán látható víztoronytartály fenéklemezében a tárcsafeszültségeket. Az „1" jelű támasznak a tárcsahatás vizsgálata szempontjából nincs szerepe. Mielőtt a számításhoz hozzáfognánk, foglalkoznunk kell olyan hengeralakú tartály oldalfalával, amelyben a hengerfal szélének sugárirányú elmozdulása következtében ébrednek feszültségek. Ismeretes, hogy a tartály oldalfalának egyensúlyát kifejező differenciálegyenlet homogén része /Márkus Gyula: Sik födém- és fenéklemezét, köralakú tárolómedencék számítása a nyomatékoszlás módszerével (41)7 K

ddy

4 Eh w = 0. (27) Az egyes betűk jelentése : y a tartály felső peremétől mért távolság, E a rugalmasságimodulus, w a sugárirányú elmozdulás, a a hengerfal középtengelyének sugara, h a hengerfal vastagsága, К az ún. hajlítási merevségi tényező, értéke К Eh

3 12 (1 - JLt

2) (28) Az elmozdulások előjele a tárcsa-elmozdulásokéval ellentétes, mert itt a befelé történő mozgást értelmezzük pozitívnak. Vezessük be a következő jelöléseket Yah ]/3 (1 - ju

2) = 1,3068 Yah •es V У I (29) (30) Ez utóbbi az ún. helymeghatározó viszonyszám (l a hengerfal magassága lásd 12. ábra). IIa a hengerfal alsó szélének elmozdulása A a differenciálegyenlet megoldása ív = А (и

г cos Л r) ch А у + Í/

2 cos Л -rj sh À r) + u

3 sin Л r] ch А r] + + u

4 sin Л r] sh Л rj) = f

N (A, rj). (31)