Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VIII. Kresser Werner: Az 1954. júliusi árvíz az osztrák Dunán

Az árvíz az osztrák Dunán 99 Az árvíz lefolyását és nagyságát azután számos más tényező dönti el, elsősorban a főfolyó és a fontosabb mellékfolyók vízhozama az árhullám elindulásakor a csapadékmennyiség térbeli és időbeli megoszlása a vízgyűjtőterületen és ezzel az az időpont, amelyben a nagyobb mellékfolyók árhulláma leérkezik, azután a vízgyűjtő hóviszonyai és a talaj vízfelvevő képessége. Az osztrák Duna-szakaszon a kiterjedt vízgyűjtőterület különbözőségei miatt minden évszakban lehetséges árvíz : esőzés okozta árvíz nyáron és. ősszel, vagy hóolvadásos árvíz télen és tavasszal. Természetesen vannak olyan árvizek is, amelyek a kétféle típus keverékei, eltekintve a jégtorlaszok következtében fellépő katasztrofális áradásoktól, amelyek azonban többnyire csak egyes folyószakaszokra korlátozódnak. Az eddigi dunai árvizek krónikája azt bizonyítja, hogy az esőzésből származó árvizek a gyakoribbak és nagyobbak. így tiszta esőzéses árvíz volt az eddig ismert legnagyobb, 1501 augusztusi árvíz, és a krónikás leírása szerint a második legnagyobbat, az 1787. évit is késő őszi meleg esők idézték elő, hóolvadásből eredő víz csupán a tiroli Innvidékről jött. Ugyanilyenek voltak az 1899. és 1897. évi árvizek, sőt még az ún. hóolvadásos árvizekben is heves meleg esők játsszák a főszerepet. Ezek alapján a Központi Vízrajzi Intézet már több mint fél évszázaddal ezelőtt megállapította, hogy a katasztrófa nagysága általában a kritikus időben hullott csapadék mennyiségéve] arányos, de egyéb tényezők együttes hatásukban olyan jelentőségűek lehetnek, hogy kisebb csapadéktömegek nagyobb pusztítást, és megfordítva : • nagyobb csapadékok kisebb árvizeket idézhetnek elő. Ezekből az eddigi megfigyelésekre alapított megfontolásokból kiindulva foglalkozunk elsősorban az időjárási viszonyokkal, különösen az 1954. évi júliusi árvizet előidéző csapadékkal, majd azokkal a tényezőkkel, amelyek az árvíz nagyságát pozitív vagy negatív értelemben befolyásolták. A Duna térségében 1954. június 27-én megindult nagyobb esőzést hideg betörés okozta, amely Közép- és Nyugat-Európa fölött kiterjedt depresszió kialakulásához vezetett. Rövid ideig tartó viszonylagos nyugalom után július 7-én újból hatalmas ciklon nyomult nyugatról kelet felé, amikor a levegő hőmérséklete még néhány fokkal mélyebbre süllyedt, mint egy héttel korábban, ami az árvíz alakulása szempontjából kedvezően hatott. Az időjárási viszonyok behatóbb taglalását itt mellőzzük, ez a meteorológusok feladata. A II. táblázat áttekintést ad a június 27-től július 12-ig terjedő időszak alatt egyes kiválasztott osztrák csapadékmérő állomásokon mért csapadékösszegekről. Amint a táblázatból kitűnik, a csapadék alakulásában öt szakasz különböztethető meg. A június 27—30-i előkészítő esőt.kétnapos nagy esőzés követte. Ennek volt a következménye a Duna, Inn és Salzach beszámolónk elején említett első árhulláma. Négy kevésbé esős nap után július 7—9-én hullott le a katasztrofális áradást okozó főeső, amelyet végül gyenge utóeső követett. A június 27—30-i előkészítő eső, amely éppúgy, mint a későbbi esőzések, a Duna egész vízgyűjtőjére kiterjedt, nem volt nagyon kiadós. Nagy részét még beitta a talaj. A július 1—2-i záporok már igen hevesek voltak és erősen megduzzasztották a folyókat. Gócuk az Alpok északi peremvidékén és az Alsó-Inn vízgyűjtőjében volt, ahol 24 óra alatt 60—100 mm csapadékot mértek. Július 3-a és 6-a közt kevés volt a csapadék, azonban elég ahhoz, hogy a folyók gyors