Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VIII. Kresser Werner: Az 1954. júliusi árvíz az osztrák Dunán

Az árvíz az osztrák Dunán 89 Salzkammergutig húzódó kb. 30 km széles sáv. Magában az alpesi térségben ezen a 6 napon csak mintegy a feleannyi r 50 — 100 mm körüli voit a csapadék. Ennek folytán éppen a hegyi folyókról — helyi kivételeket leszámítva — csak közepes, rendkívülinek egyáltalában nem nevezhető árhullámokat jelentettek. Az Előalpokban viszont már július 2-án olyan árvíztömegek folytak le, amelyek körülbelül a 10 éves gyakoriságú árvíznek feleltek meg. Ezért ezekből a vízgyűjtőkből érkeztek az első árvízkárokról szóló hírek is. Az Inn folyó svájci és nyugat-tiroli vízgyűjtője az ott leesett kevés csapadék miatt figyelmen kívül hagyható. Innsbruckban július 2-án tetőzött a víz, kereken 2 m-rel alacsonyabban, mint az eddig észlelt — 1871. évi — legnagyobb árvíz. Az országhatáron, Kufsteinnél, a különbség már csak .135 cm volt és innen kezdve lefele az esőzés gócpontjában állott. Az Előalpokból érkező mellékfolyók vize rohamosan növelte az árvíz tömegét. Alsó folyásán, a bajor—osztrák határszakaszon, legjelentéktelenebb mellékfolyójának, a Salzachnak felvétele után július 3-án tetőzött először az Inn, Schârdingnél 5 m-rel kisebb vízállással, mint az egy héttel később bekövetkezett maximum. A Salzachon ugyanaz volt a helyzet, mint az Innen. Felső szakaszán, a kevesebb esőt kapott Alpokban, az árvíz csupán közepes -volt és csak az Előalpokban érte el a 10 éves gyakoriságú árhullám magasságát. Már ekkor is éreztette kedvező hatását az a később annyira jelentős körülmény, hogy az Alpok 2000 m-en felüli övezetében a csapadék hó alakjában hullott. Ez az első árhullám Salzburg-nál július 2-án tetőzött. Magassága a torkolatnál még mintegy 2 m-rel kisebb volt a július 9-i tetőző értéknél. Július 3-án a bajor Dunán Passaunál is volt egy átmeneti tetőzés, amely azonban több, mint 4 m-rel a későbbi maximum alatt maradt. A Passau alatti Duna-szakasz vízállásainak alakulását igy a bajor szakasz és az Inn szabta meg : hatásukra az osztrák szakaszon kb. egy héttel a főhullám előtt az 1. ábrán jól látható előhullám vonult le. A Bécsnél július 4-én tetőzött első hullám és a főhullám magassága közti különbség Engelhartszellnél 5 m volt és Hainburgig 2,80 m-re csökkent. A következő napokon a továbbtartó mérsékelt esőzés és a magasabb övezetekben bekövetkezett olvadás miatt az osztrák Duna csak keveset, 1,0—1,5 m-t apadt. Erre a magas, a közepes vízállást kereken 2 m-rel meghaladó vízre futott rá az utána következő főhullám. Ez a júliusi árvíz jellegzetessége és egyben rend kívüli magasságának is oka. Összehasonlítás végett az 1899 szeptemberi árhullám vízállásgörbéit is feltüntettük az 1. ábrán. Július 7-én újból erős és kiterjedt esőzés indult meg, amelynek súlypontja bajor területen az Isar, Inn és Salzach vízgyűjtőjében volt. A Felső-Inn Kufstein fölötti magashegységi vízgyűjtőjére, valamint a Salzach vízgyűjtőjében a Magas Tauern . és a salzburgi Mészalpok vidékére szerencsére viszonylag kevés csapadék jutott s ráadásul az első kritikus napokon, 800 m fölötti magasságban, az is hó alakjában. Ennekfolytán az Inn árhulláma csak a Kufstein alatti szakaszon haladta meg a július 2-i első árhullám magasságát. Felső szakaszán a Salzach is csak jelentéktelen árhullámot hozott, amely a folyónak a Mészalpokig terjedő szakaszán sem volt közepesnél magasabbnak tekinthető. Csak a közepes magasságú hegyekből jövő mellékfolyóinak, a Lammer-nak és a Niederalm-пак, továbbá az Előalpokban eredő patakoknak beömlése alatt alakult ki mintegy 25 éves gyakoriságú árvíz. Ezen a területen a talaj tárózóképessége a