Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Holló István: Árvízi tapasztalatok a városi víz- és csatornaművekkel kapcsolatban

Az árvíz és a városi vízművek 77 kivezető csövek tervezésénél több tolózárat kell előirányozni, hogy minden egység külön be- és kiiktatható legyen. b) A partvédőműveket és kitorkollásokat a legmagasabb árvízszint fölé érő burkolattal kell készíteni, ill. megvédeni. c) A tartalék villamosenergia szolgáltatást — diesel- vagy benzinmotorral kapcsolt generátorral — minden szivattyútelepen biztosítani kell. Ugyancsak meg kell tervezni a helyi világítást biztosító tartalékberendezést is. Tartalék (100% !) szivattyúegységeket már a tervezés irányozzon elő ! d) A víz- vagy csatornamű szempontjából fontos, egyoldali víznyomásnak kitett gátaknál meg kell vizsgálni, hogy nem célszerűbb-e zsilipek, zárható átereszek segítségével a mentett oldalra is beengedni a vizet és ezáltal a gátra nehezedő nyomást kiegyenlíteni. ej A kiviteli munkákat és ellenőrzésüket sokkal nagyobb gonddal kell elvégezni, hogy a vízzárónak tervezett és elszámolt falak, bekötési helyek stb. valóban vízzáróak legyenek, és a sok, átszivárgás folytán szükséges vízeltávolítási munka megszűnjék. /) Üzemi szempontból a betorkollások, zsilipek, csatornavégek fokozott tisztántartása és tervszerű megelőző karbantartása sok kapkodást megelőzhetett volna. Klórozókat, klórgázt és más fertőtlenítő szert, vödröket, kézi- és robbanómotorral kapcsolt szivattyúkat, dúcanyagot, homokzsákot stb. megfelelő mennyiségben és használható állapotban kell készenlétben tartani. A vízművek előre tisztázzák az ipartelepek vízműveivel az együttműködés és kisegítés lehetőségét. g) Szervezésnél szem előtt kell tartani, hogy a népgazdaság részére kisebb megterhelés a tervszerint elosztott terhek viselése, mint a többmilliós árvízkárok — legtöbbször egyszerre helyre sem hozható következményeinek — viselése. Ki kell tehát dolgozni és pontosan körülhatárolni, hogy a víz- és csatornaművek dolgozóinak mi a feladata telepeik védelménél, és mi az általános árvízvédelmi feladat. Ez utóbbit viszont csak hozzáértők lássák el, teljes intézkedési jogkörrel és felelősséggel. Meg kell szervezni azt is, hogy megfelelő számú és képzettségű szakmérnökön kívül szivattyúgépészek, gépkezelők, művezetők stb. is idejében legyenek a gáton. Erre az időre pedig az anyagi eszközök is meglegyenek (túlórakeret, jutalom), * Az az egyöntetű megmozdulás, amelyet 1954 július-augusztusban láttunk, élénk bizonyságot tett a víz- és csatornaművek dolgozói hazaszeretetéről és kollektív érzéséről. Tekintet nélkül korra, nemre, foglalkozásra, minden tudásukat és fizikai erejüket latba vetették az árvízvédelem és üzemük zavartalan menetének biztosítására. A kormánykitüntetések és jutalmak nagy száma bizonyítja, hogy igen sokan végeztek eredményes munkát. Jobb előkészítő munkával azonban a víz- és csatornaművek dolgozói még jobban tudnak majd védekezni az árvízzel szemben. Befejezésül a tanulmányban felsorolt víz- és csatornaművek vezetőinek köszönöm, hogy közléseikkel és fényképeikkel lehetővé tették ennek a dokumentációs anyagnak az összeállítását.