Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - II. Serf Egyed-Sík Jenő: Az 1954. júliusi dunai árvíz lefolyása és a védekezési munkálatok

Az ái v

iz lefolyása 21 Esztergom városát az árvíz tetőzése idején 80 perc alatt lezúdult 50 mm-es felhőszakadás érte. A Városi Vízmű és Csatorna Vállalat szivattyúi az utcákon és a pincékben összegyűlt vizeket 12 óra alatt eltávolították. Annak szemléltetésére, hogy a Dunán szokatlan tartósságú árvíz milyen feladatok elé állította az árvédelmi szerveket, megemlítjük, hogy a győri igazgatóság védekezésben érdekelt 191 km hosszú töltésszakaszán kereken 80 km hosszú szakaszon fordult elő átszivárgás a töltésen, vagy a töltés alatti altalajon. 16 helyen kellett töltéscsurgást megszüntetni és 37 buzgáros helyet biztosítani. Amikor megállapítjuk, hogy a védekező erőknek a Felső-Dunán hazánkban először felhasznált rendkívüli mértéke további súlyos katasztrófák sorozatát hárította el, azt is le kell rögzíteni, hogy a szigetközi töltéseken a szakadásokat még a legnagyobb mértékű védelmi felkészültség sem tudta volna megakadályozni. Az árvízszint egyre tartó emelkedése, a töltések anyaga és mérete, valamint az altalaj minősége miatt olyan veszélyes itt a helyzet, hogy ma legsürgetőbb feladatunk a szükséges biztonságnak céltudatos, tervszerű beruházási munkákkal való mielőbbi megteremtése. A BUDAPESTI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÂRVÉDEKEZÉSE A Budapesti Vízügyi Igazgatóság a felkészülés szempontjából lényegesen kedvezőbb helyzetben volt a győrinél, mert a felső-dunai vízállások ismeretében már július 10-én mozgósította védelmi szervezetét és így jóval az árhullám megérkezte előtt hozzáfogott a védelmi anyagok szétosztásához, illetve a leggyöngébb szakaszok megerősítéséhez. Itt is megállapítható volt azonban az a hiba, hogy míg a külső védelemvezetőket megfelelően ellátták váltó és kisegítő személyzettel, a központi törzs kiépítéséhez csak későn fogtak hozzá, vagyis a rendkívüli mozgósításból származó feladatok súlyát lényegében itt is aláértékelték. Egyébként az egész vonalon sikeres védekezés során csupán azokon a szakaszokon volt veszélyes a helyzet, ahol a töltések kiépítettségi foka még messze elmaradt a tervezettől. A tetőzés idején huzamosan tartó aggasztó jelenségek : átázások, megcsúszások, csurgások, buzgárok és tömegesen fakadó vizek jelentkeztek Felsőgcdön, Szentendre város rögtönzött gátjain és a szentendreszigeti védvonal hiányos méretű szakaszain, amelyek tulajdonképpen csak közepes árvizek ellen épült nyári gátaknak tekinthetők. Ezeken a helyeken a dolgozók hősies önfeláldozása mellett a vezetők minden leleményességére szükség volt ahhoz, hogy a számos ponton közvetlenül fenyegető szakadás elhárítható legyen. Az általános helyzetképhez tartozik még annak a megállapítása is, hogy abban az időben, amikor a tetőzés a Budapest feletti védvonalak mentén keresztülhaladt, vagyis július 17 —18-án, már teljes súllyal érvényesült az a nagy, országos jellegű támogatás, amelyet az Országos Árvízvédelmi Kormánybizottság a szigetközi töltésszakadások után mozgósított. Ez a támogatás gyorsan és pontosan jutott el a súlyponti helyekre és ennek köszönhető, hogy a védelemvezetők nem szenvedtek hiányt sem munkaerőben, sem anyagban, gépi felszerelésben vagy szállítóeszközökben. Az alkalmazott védekezési módszerek általában megfeleltek az elmélet alátámasztotta és az eddigi gyakorlati tapasztalatok által igazolt eljárásoknak. A technikusok, őrök és segédőrök jól hasznosították az elmú't évek oktatásain és gyakorlatain megszerzett tudást. Csupán kivételesen fordultak elő hibás intézkedések, — mint pl. mentett oldali szádfalazás, szivárgó víznek a töltés-rézsűn való visszatartása stb., — amelyek egyes gyakorlatlan személyek kényszerű alkalmazásájjól származtak, de rövid időn belül orvosolhatók voltak. Mindenesetre ezek az esetek is rávilágítanak arra a parancsoló szem-