Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIV. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz előrejelzése

194 Ldszlóffy WoldemÁr lenniök. Olyan nagy vízgyűjtőterület esetén, mint a Dunáé, nem is gondolhatunk meteorológiai észlelésekre támaszkodó előrejelzési eljárások önálló alkalmazására. Ezért szó sem lehet arról, hogy az előrejelzés időelőnyét az eső alakjában hullott vagy hóolvadásből származó víztömegek „pontos" számbavételével igyekezzünk megnövelni. A meteorológiai adatokat inkább a vízállásjelentésre támaszkodó előrejelzések finomítására használjuk fel: a vízgyűjtőterület közelebbi részeiről várható vízmennyiségek becslésénél vesszük őket figyelembe. Erre a célra viszont elegendő a szinoptikus hálózat nyújtotta általános tájékozódás is. 3. Az időjárási helyzet alapján való előrejelzés Ha már a megmért csapadékmennyiségeknek is csak kiegészítő szerep juthat a dunai árhullámok előrejelzésében, mit várhatunk az időjárásjelentések felhasználásától ? Tudvalevő, hogy a meteorológusok 24—36 órás időjárás-előrejelzései megadják ugyan — kb. 80% biztonsággal — azt, hogy csapadék várható, de a prognózis sohasem tartalmaz, és ez idő szerint nem is tartalmazhat, mennyiségi megállapításokat. Ha tehát az időjárásjelentések alapján akarnók növelni előrejelzéseink időelőnyét, ez valóságos sötétbe ugrást kívánna. Elhagynók a fizikai tények területét, és a jóslás területére csapnánk át. A meteorológus a csapadékot következménynek tekinti, ezért általában nem is vet súlyt az idevágó kutatásokra. Ismeretes pl., hogy a csapadékmérő hálózatok sűrítése és az esőírók számának szaporítása világszerte vízrajzi érdekből történt, és számos országban a vízrajzi szervek gondoskodnak a csapadék észleléséről ill. az eredmények feldolgozásáról és közreadásáról. A vízgazdálkodás fokozott igényei azonban legújabban a meteorológiai és hidrológiai szolgálat szoros együttműködéséhez vezettek, különösen az előrejelzés terén. Ennek megfelelően az időjelző szolgálatok mind nagyobb figyelmet fordítanak a csapadékelőrejelzés kérdésének, aminek eredményei bizonyára nem maradnak el. * * * • Mielőtt az elmondottakból végleges következtetést vonnánk le az árvízelőrejelzés gyakorlati lehetőségeit illetően, rá kell mutatnunk az előrejelzés gazdasági céljaiból folyó korlátokra. Az árvízelőrejelzés célja, hogy időt biztosítson a fenyegetett értékek megmentésére, ill. a védelem mozgósítására. A veszélyeztetett területek kiürítése és a védelmi készültség egyaránt pénzbe kerül. Ezért az előrejelzés nem készülhet fölös biztonsággal ; itt nem lehet szó olyan, a biztonság javára történő elhanyagolásokról, mint a mérnöki gyakorlat más területein. Az elkövetett hiba nemcsak a hidrológus hitelét rontaná, hanem fölös de nem csekély — kiadásokkal is terhelné a népgazdaságot. Ebből a szempontból az árhullám magasságának túlbecsülése általában súlyosabb hiba, mint a kisméretű alábecslés, mert az előrejelzettnél kissé magasabb árhullám kivédésében hathatós segítséget nyújt a hullámverés miatt amúgyis szükséges biztonsági méret. Az árvízelőrejelzésben tehát rendkívül óvatosságra van szükség. A könnyelműen kiadott és utóbb pesszimisztikusnak bizonyult előrejelzések ismétlődése végeredményben felelőtlenségre vezet a védelemre való felkészülésben is. És ez a helyzet rosszabb, mint ha előrejelzés helyett megelégszünk a jó hírszolgálattal és az érdekeltekre bízzuk, hogy mit olvasnak ki a rendelkezésükre bocsátott adatokból.