Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIV. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz előrejelzése

190 Ldszlóffy WoldemÁr rendkívül heves vízjárású kisebb alsóausztriai mellékfolyók (Ybbs, Erlau/, Pielach, Traisen, stb.) okoztak együtt árvízriadalmat a Bécs körüli Dunaszakaszon. A vízgyűjtőterület nyugat-keleti irányban elhúzódó alakjából következik, hogy más- és másként alakul a Duna árvize aszerint, amint a páradús levegőtömegek északról érkezve egyszerre hullatják le csapadékukat az alpesi hegyfal minden pontján, vagy kelet-nyugati, ill. nyugat-keleti irányban haladnak előre, és lassan vagy gyorsan mozognak, Végül a különböző mellékfolyókról rövid időközökben induló közepes árhullámok is okozhatnak rendkívüli árvizet a KözépDunán, ha ott utóiérik egymást. Nyilvánvaló tehát, hogy a kiterjedt vízrendszer egyetlen számottevő vízfolyása sem hagyható figyelmen kívül az árvízelörejelzésben, sőt bizonyos esetekben a kisebb vízgyűjtőjű hegyi patakok együttes vízhozamát is külön számba kell venni. A 2. ábrán, a Duna Mohács feletti szakaszának hidrológiai hossz-szelvényén,.feltűntettük a fontosabb mellékfolyók közép- és nagyvízi hozamát is.

1 Az Illef, а £,ech és az Inn legnagyobb árvízi hozama felülmúlja torkolatuk helyén a befogadóét ! S mivel a különböző mellékfolyók tág határok között ingadozó hozama találkozhatik össze a Duna legkülönbözőbb hozamával, és az egyesülő vízfolyások különböző ütemben és sorrendben áradhatnak meg, ill. apadhatnak le, az előrejelzés rendkívül bonyolult leiadat, amely csak lépésről-lépésre haladva oldható meg és.mindenkor több változó egyidejű figyelembevételét teszi szükségessé. De nem a mellékfolyók nagy'száma okozza az igazi nehézséget. Ha pontosan ismernők árhullámaik levonulási sebességét, aránylag egyszerűen meghatározhatnók összetalálkozásuk, ill. víztömegeik összeadódásának módját. A levonulási sebességek (ill. idők) erős változékonysága az, amivel nem tudunk megbirkózni. A levonulási idő változékonyságának jellemzésére a Szesztay Károly szerkesztette 3. ábrán bemutatom 33 olyan dunai árhullám Passautól számított levonulási időinek gyakorisági megoszlását, amelyek Budapesten 600 cm fölött tetőztek. Passau és Pozsony között például 19-től 111 óráig változott a levonulási idő. A mohácsi tetőzés 144—308 órával követte a passaüit. Ha a szélsőségeket figyelmen kívül hagyjuk, e két viszonylatban még mindig 51—75 és 180—219 óra közé jut a levonulási idők 50%-a. A levonulási időt egyazon szakaszon a következő tényezők befolyásolják : 1. az árhullám magassága, 2. az árhullámot megelőzően uralkodó vízviszonyok, 3. a mellékfolyók víz,hozama és -/. esetleges gátszakadások. Mivel az áradó víznek meg kell töltenie a maga előtt talált mederszakaszt, az árhullám tetőző hozama előrehaladás közben folyton csökken : a hullám ellapul. Ez a hatás a magasabb árhullámoknál a legjelentékenyebb, amelyek az anyamedernél sokkalta szélesebb árvízi mederben széttérülnek. Ezért a nagy árvizek lomhák: levonulási idejük 50 —100%-kal hosszabb, mint a közepes árhullámoké. Két azonos magasságú árhullám közül az halad gyorsabban, amelyik viszonylag teltebb medret talál maga előtt.. Л meder tellsége szakaszról szakaszra változik a mellékfolyók pillanatnyi vízhozama szerint. Ebben a tekintetben a kisebb, d - ennek megfelelően hevesebb vízjárású mellékfolyók hatása s • in jelentéktelen, hiszen valamely helyi záporból származó áradásuk, a dunamedernek a közeledő árhullám előtti feltöltésével, 1 A különböző forrásokból származó, távolról sem egynemű adatok alapján készült ábranem tekinthető pontosnak, de általános tájékozódásra mégis alkalmasnak véljük.