Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIII. Sík Jenő: A szigetközi töltésszakadások elzárása és egyéb helyreállítási munkák

A töltésszakadások elzárása 181 amott. Később a hullámtéri anyagtermelő helyet két ízben is ellepő közepes árvizek a munkát súlyosan hátráltatták, ezért a kotrók átlagteljesítménye napi 200 m

3-re.esett vissza, noha kedvező munkaviszonyok közt teljesítőképességük a napi 500 m

3-t is meghaladta. Ezen a munkahelyen összesen 24 000 m

3 földet építettek be az új töltésbe. 3. A kisbodaki szakadás elzárása, illetve a töltés helyreállítása a hullámtérből kitermelt homokos iszapból történt. A munka kezdetben igen jó ütemben haladt, de a szeptemberi és októberi árhullámok nagy nehézségeket okoztak, mert a kotróknak ki kellett vonulniok a hullámtérből és a víz levonulása után az átázott talaj mind a kitermelést, mind a szállítást és beépítést hátráltatta. A körgát építését már kézierővel végezték. A beépített összes földtömeg mintegy 26 000 m

3. A nehéz munkakörülmények miatt egy kotró átlagteljesítménye csak 150 m

3/nap, a szállítóészközöké pedig 40 m

3/nap volt. 4. A dunakiliti szakadás elzárásánál a munka a mély kimosás homokos kaviccsal való betöltésével kezdődött meg, felette homokos iszapanyag került a töltéstestbe. A vízfelőli oldalon a szükséges anyagmennyiségnek csupán kis részét lehetett kitermelni, a zömét mentett oldali anyagtermelő helyekről kellett szállítani. Az összes beépített földmennyiség 32 000 m

3 volt. Az 1500, ill. 2000 m-es szállítási távolságok következménye volt, hogy míg az esős időszakok és kényszerű gépállások leszámításával egy kotró átlagos napi teljesítménye 404 m

3 volt, a tehergépkocsik és dömperek átlag csak napi 28 m

3-t tudtak teljesíteni. Itt is beigazolódott, hogy ilyen nagy szállítási távolságoknál, karbantartott utakon előnyösebb a billenőszekrényes tehergépkocsik használata, mint a dömpereké. , 5. A Pataházánál kibontott töltés helyreállítása kotrógépekkel és dömperekkel történt. Az építési körülmények kezdetben viszonylag nagyon kedvezőek voltak, mért a közeli hullámtéren sikerült megfelelő anyagot kitermelni. A szeptemberi esőzések azonban a szállítóutakat tönkretették és a vízállás emelkedése a kotrókat is kiszorította anyagtermelő helyükből. Ezért a hátralevő földet a mentett oldalon nyitott, mintegy 4000 m távolságban levő gödörből kellett kitermelni, ami az építkezést nagyon meglassította és megdrágította. Az összes beépített földmennyiség 16 000 m

3. A kotrógépek átlagban napi 200 m

3, a dömperek pedig 40 m

3 teljesítményt értek el. 6. A véneki felrobbantott töltésszakasz helyreállítása az árvízvédelmi töltések építésénél hazánkban először alkalmazott iszapolási eljárással készült (6 kép). A terv szerinti töltésszelvény mindkét oldali lábvonalánál 1 — 1,5 m magas zagyfogó gátak, a tengelyvonalra merőlegesen pedig megfelelő távolságban összekötőgátak épültek — sajnos — kézierővel. Ezeket is célszerű lett volna kotrógéppel építeni s ezáltal az egész munkamenetet teljesen gépesíteni, de megfelelő lánctalpas kotró nem volt beszerezhető. Az ilyen módon körülhatárolt munkatérre két úszókotró szállította csővezetéken kellő, mennyiségű és nyomású vízzel, aMosoni Duna fenekéről kiemelt finom szemű homokot. A víz visszavezetése a hullámtéri anyaggödrökbe történt, ahová az öblítővíz a lebegő iszapot is magával vitte, így az épülő töltés anyaga meglehetősen egyöntetű és természetesen tömörített homokból áll, a régi anyaggödrök pedig — legalább részben — iszappal töltődtek fel. Amint a zagyfogó gátak közötti tér feltöltődött, a friss homoktöltés anyagából a rézsűk vonalában új gátakat emeltek és így haladt a munka rétegről-rétegre,