Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIII. Sík Jenő: A szigetközi töltésszakadások elzárása és egyéb helyreállítási munkák

A SZIGETKÖZI TÖLTÉSSZAKADÁSOK ELZÄRÄSA ÉS EGYÉB HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁK SIK JENŐ627.517 A Duna júliusi árvize előbb a védekezéshez, majd a helyreállításhoz olyan mértékben mozgósította az ország erőit, amilyenre a magyar árvízvédekezés történetében eddig még nem volt példa A víznek, az ősi ellenségnek hatalmas táma ásával szemben a 800 km hosszú dunai védvonalak egész hosszában igen nehéz körülmények közt folytatott küzdelem a gátszakadások ellenére sem volt sikertelen, mert a szorosan vett dunai árterek 700 000 kat. hold védett területéből csak a Szigetköz 35 000 kat. , holdja (5%) került víz alá. A többit nagy emberi és anyagi erők felhasználásával és hősi erőfeszítéssel sikerült a pusztulástól megvédeni, noha védtöltéseinknek a mértékadónak tekintett 1899. évi árvízszín fölötti magassága nem mindenütt érte el a megkívánt biztonságot. A júliusi árvíz a Szigetköz kereken 60 km hosszú védvonala mentén haladta meg a legnagyobb mértékben az 1899. évi tetőző szintet. Az eltérés a dunaremetei mércén 87 cm volt és az árvízszin itt mintegy 20 km hosszban magasabb volt a töltések koronájánál. (Lásd az I. mellékleten a függelékben.) Ezekkel az adatokkal csupán azt kívántam megvilágítani, hogy miért éppen ezen a szakaszon nem lehetett olyan eredményes a védekezés, mint a védvonalak többi részén, és miért következtek be épp itt a sűrűn lakott Szigetköz jelentős részének elárasztását okozó töltésszakadások. Azt is meg kell említeni, hogy bár a nyúlgát építés kivétel nélkül mindenütt lépést tudott tartani a rohamosan emelkedő árvízszinttel, és a víz seholsem hágta meg a megemelt gátkoronát, a kis talpszélességű töltések alatti laza szerkezetű altalajban már a tetőzést megelőzően sorozatosán jelentkeztek nagytömegű, aggasztó vízfelfakadások és buzgár-jelenségek. A TÖLTÉSSZAKADÁSOK Az első szakadás július 15-én 10 óra 20 perckor, kevéssel az árvíz tetőzése előtt következett be Ásványráró község felett, altalajtörés következtében. A töltés magassága itt kielégítő volt, nyúlgátra nem volt szükség. A szakadás minden előjel nélkül, olyan váratlanul történt, hogy elhárítása teljesen lehetetlen volt. A kezdeti szakadás néhány óra alatt a 25446 — 25351 m szelvények között (új szelvényezés szerint) 95 m hosszúra bővült. (Lásd a 11. oldalon közölt képet.)