Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XII. Galli László: Szivárgási jelenségek a védvonalakon

158 Galtt László I. A TÖLTÉSEK VIZSGÁLATA A dunai töltések — az építésükre felhasznált földanyagtól függetlenül — általában 4 m koronaszélességgel, 3 :1 vízfelőli és 2 : 1 mentett oldali rézsűvel készültek (1. ábra). A töltések anyaga általában a hullámtérben található ártéri iszaprétegekből került ki, de vannak hosszabb szakaszokon durva homokból, sőt kavicsos homokból épült töltések is. A töltések építésére felhasznált iszaprétegek folvási határa általában 34-48%, plasztikus indexe 12-20 %, lineáris zsugorodása 4 — 7% között mozog. Az építésre felhasznált anyagok szivárgási tényezője természetes fekvésben kb. 10~

3 cm/s, vagyis kb. 1 m/nap értékkel, a töltésbe beépített, tömörített állapotban pedig 5.1Ó"

4 cm/s, tehát kb. 0,5 m/nap értékkel vehető figyelembe. A homokos kavicsból készült töltések szivárgási tényezője pedig anyaguk alapján meghatározva 5-10"

8 cm/s tehát kb. 50 m/nap-ra becsülhető. 1. ábra. A dunai árvédelmi töltések átlagos méretei. A töltések anyaga : homokos-iszap, iszap (plasztikus index = 10—2 ,%, lineáris zsugorodás = 4—8%, szivárgási tényezők = kb. 5 • 104 cm/s) Fig. 1. Mean dimensions of Danube flood protection levees. Materials of the levees : sandy silt, silt (plasticity index = 10—20 %, linear shrinkage =» 4—8%, permeability coefficient к Sr 5 • 10~

i cm/sec.) 1. A töltéseken átszivárgó víz mennyisége A töltéseken átszivárgó víz mennyisége, vízzáró altalajt és állandósult áramlási feltételezve, a töltés anyagának vízáteresztőképességével arányos. Az iszapos anyagokból és a kavicsos homokból épült töltéseken átszivárgó víz mennyisége között tehát az előbbi áteresztőképességi adatok szerint kb. százszoros különbségnek kell lennie. Az irodalomból közismert számításokkal a vízmennyiségek számszerű értékei is meghatározhatók. Kb. 3 m magas töltést és 2,5 m magas vízborítást feltételezve, az iszapos anyagokból épült töltéseknél kilométerenként kb. 60—70 m

3/nap, kavicsos homok töltéseknél pedig kb. 6000—7000 m

3/nap átszivárgó vízmennyiségre lehet számítani. Olyan mennyiségekre tehát, amelyeknek a nagyságrendbeli különbsége az árvédekezésnél feltétlenül megfigyelhető lett volna. Az árvizek alatti megfigyelések azonban ezt a különbséget nem mindenben igazolták, mert általában a vízvezető anyagokból épült töltéseken sem volt nagyobb átszivárgás megfigyelhető, mint azokon, amelyek vízzáró anyagból készültek. Mivel a júliusi árvíz tartóssága — mint a későbbiekben még látni fogjuk — elég nagy volt ahhoz, hogy a számításoknál feltételezett állandósult áramlás kialakulhasson, az árvíz tapasztalatai alapján el kell fogadnunk azt, hogy az átszivárgó vízmennyiség szempontjából árvédelmi célokra a vízvezetö anyagokból épült töltések is megfelelőek lehetnek. Ennek oka valószínűleg az, hogy a töltésen átszivárgó iszapos vizekből már az első árvizek alkalmával kiszűrődő iszapszemcsék a töltést eltömik. így ezek a vízvezető anyagokból épült töltések természetes úton, vízzáró réteges gáttá alakulnak át.