Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása

138 Károlyi Zoltán valószínűségi görbe egyenletét.® A számítás eredménye szerint az 1954. évi árvíz valószínűsége 0,6%, (átlagos ismétlődése tehát 166 év), az 1899. évi pedig 0,96% (tehát átlag 104 évenként ismétlődő árvíz volt). A számítást elvégeztük Grassberqef módszerével is, amelynek eredménye nem tért el lényegesen az előbbitől. A komáromi mércére 65 év idősora alapján elvégzett számítás szerint az 1954. évi árvíz valószínűsége 1,1% volt. Ezek az eredmények azonban eltérnek a fentebb levezetett „történelmi" tapasztalati valószínűségtől, de kiugrik a három legnagyobb (1954, 1899, 1897. évi) árvíz a 10. ábrán látható 79 éves tapasztalati valószínűségek vonalából is. Ez a körülmény gondolkodóba kell, hogy ejtsen. Ha helyesnek fogadjuk el a számítási eljárást, az következik belőle, hogy ezek az árvizek szokatlanul magasak voltak és csak véletlen, hogy az utolsó 80 évben 3 is előfordult belőlük. Miután azonban az utolsó 450 évben is előfordult több ilyen árvíz,felmerülhet az a feltevés, hogy a Duna vízjárásának valószínűségi alakulását nem fedik teljesen a számítási módszerek. Ha alaposan szemügyre vesszük a 10. ábrát, láthatjuk, hogy a számított görbe, amely a tapasztalati valószínűség görbéjének bizonyos matematikai törvényszerűség szerint való kiegyenlítő vonala, a nagy vízhozamok oldalán a kisebb vízhozamok nagyobb súlya következtében balfelé tolódott, kissé más matematikai törvényszerűség feltételezésével azonban könnyen elképzelhető egy valamivel jobban görbült vonal, amely éppúgy kiegyenlíti a tapasztalati valószínűségek vonalát és a nagy vízhozamokhoz jobban simul. A 10. ábrán grafikus kiegyenlítés alapján behúztunk egy ilyen vonalat. Ez az 1%-os értékig még megbízhatóan meghosszabbítható és azt adja, hogy az 1 %-os valószínűségű vízhozam 10 730 m

3/s ienne és 1004 cm magasra emelkednék, tehát 20 cm-rel az 1954. évi szint fölé. Ezek a tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a matematikai statisztikát az árvizek számításánál csak nagy óvatossággal és megfelelő ellenőrzés mellett szabad használni. A valószínűségi görbe extrapolálása a kis valószínűségi százalékokig különösen sok hibát rejthet magában. A felsorakoztatott adatokból megállapíthatjuk, hogy az 1954. évi árvíz egyáltalában nem tekintendő egyedülállónak, és megismétlődésével, illetőleg túlhaladásával a legkomolyabban számolni kell. Annál is inkább, mert az osztrák — eléggé teljes — árvízstatisztikai adatok szerint a rendkívüli nagyvizek néhány éven belül váló megismétlődése elég gyakori jelenség. 4. Az osztrák és bajor árvédelmi munkák hatása az árvíz magasságára Az 1954 júliusi árvíz által elöntött területet hivatalos közlés szerint Bajorországban 165 000, Ausztriában pedig 100 000 hektárra becsülik. Ha ott is előfordultak volna töltésszakadások, meg kellene állapítani, hogy az árvédelmi művek megsérülése nélkül mennyivel emelkedett volna az árvíz magassága. A bécsi Központi Vízrajzi Intézet (Hydrographisches Zentralbüro) errevonatkozó megkeresésünkre közölte, hogy osztrák területen semmi sem került az árvédelmi művek megrongálódása következtében víz alá. A közölt nagy elöntések és károk nyílt, töltések által nem védett területeken voltak. A Duna és mellékfolyóinak bajor szakaszáról csak annyit tudunk, hogy ott bekövetkezett néhány töltésszakadás, de az elöntött terület nagyságát nem ismerjük. Mivel azonban ezek a magyar határtól 400—450 km távolságra vannak, hatásuk az árvédelmibiztonságra,anagyellapulás miatt, már nem lehet számottevő. 6 Szesztay Károly : Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. Vízügyi Közlemények, 1953/1. 7 H. Grassberger : Die Anwendung der Wahrscheinlichkeitsrechnung auf die Wasserführung der Gewässer. Die Wasserwirtschaft 1932/1—6.