Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása
130 Károlyi Zoltán A nagyságrendileg következő árvíz 1923 februárjában üres mederre jött. A Felső-Dunán megközelítette ugyan az 1897. évi magasságot, a Gönyü alatti szakaszon azonban jóval kisebb volt nála és erősen ellapult. Az 1920 szeptemberi árvíz megközelítette az 1923. évit, sőt mivel kettős árhullám volt, Fajsznál és Mohácsnál meg is haladta. Nagy árvíz volt. az 1940 júniusi is. Lefolyását normálisnak kell tekintenünk abból a szempontból, hogy az esőzés nagy kiterjedése miatt az összes mellékfolyók sok vizet hoztak és a meder is eléggé telt volt az árvíz előtt. Tanidságos ennek az árvíznek az összehasonlítása az 1940 márciusi és 1944 áprilisi árhullámokkal, amelyek a Felső-Dunán csaknem egyenlő magasak voltak, a többi szakaszon mégis erősen eltérően alakultak. Az 1940 márciusi árvíz Gönyű alatt a jégzajlás árhullámát érte utói, így ott a meder árvízmagasságig telve volt, tehát a víz Komáromtól kezdve 30—50 cm-rel magasabb volt, mint 1940 júniusában. Az 1944 áprilisi árvíz az osztrák Duna felső részén nem volt magas, de mivel az alsóausztriai mellékfolyók árvizével összetalálkozott, kettős árhullámmá lett és annak ellenére, hogy közepesen telt medret talált maga előtt, Budapest alatt az 1940 márciusi' víz magasságára emelkedett. Üres mederre jött az 1948 januári árvíz is, amely szintén erősen ellapult. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kettős, illetve egymást utóiérő árhullámok idézik elő a vártnál magasabb árvizet és ilyen volt az 1954 júliusi is. 2. Az árvíz tömege Fontos kérdés, hogy mennyi volt az árhullám tetőzési vízhozama az egyes mércéknél. A felelet nehéz azért, mert az árvízi sebességmérések sok nehézsége miatt a vízhozamgörbék felső része többnyire bizonytalan, sok hibát rejthet magában. A mostani árvíznél szerencsére több megbízható mérést végeztek, amelyek segítségével a bizonytalan görbék is ellenőrizhetők. Evégből felraktuk a vízhozamok idősorát (7. ábra) az egész árhullámra vonatkozólag és elhatároltuk a hullám kezdő és végső mélypontjával. Az így bezárt területet meghatározva, megkapjuk azt a víztömeget, amely az egész árvíz folyamán az illető keresztszelvényen átfolyt. Az egyes mérceszelvényekre kiadódó víztömegek segítségével képet kaphatunk az egész árvíz vízháztartásáról. Meghatároztuk a jelentékenyebb mellékfolyókön ugyanazon idő alatt lefolyt teljes tömeget is, és ezt hozzáadva a főmércéknél meghatározott tömeghez, eltérést tulajdonképpen csak a mederben tárolt víztömegek különbsége, a talajba való elszivárgás, illetve visszafolyás és a párolgás okozhat. . Az egyes mérceállomásokon átfolyt víztömegek közötti különbségek elsősorban mégis csak a vízhozamgörbe pontatlanságára mutatnak és ezzel mód nyílik azok ellenőrzésére. Hogy az ellenőrzést valóban végrehajthassuk, igyekeztünk a vízhozamok idősorgörbéit minél pontosabban meghatározni. Evégből meg kellett vizsgálni, hogy az áradó és apadó ág közti eséskülönbségek a vízhozamban milyen eltérést idézhetnek elő. Ha felírjuk a Strickler-képletet : Q = к F R 2' 3 J 1' 2 és feltesszük, hogy a pillanatnyi esés valamilyen, az .7 átlagos esésétől különböző J t érték, a valóságos vízhozam =k F R4 3 Л 1/ 2 Ez a Q-ból kifejezve :
