Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - IX. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: A dunai árvíz alkalmával végzett vízhozammérések tanulságai és eredményei

114 Lászlóffy W.—Szilágyi J. 3. ábra. A szomszédos vízmércék egyidejű vízállásainak kapcsolata jól mutatja az áradó és apadó víz esésének lényeges különbségét. (A pontok mellé írt számok a napokat jelölik.) Fig. 3. The relation о/ simultaneous water stages of neighbouring gauges shows the essential difference in the slope of rising and of fatting water. ( "Vertical axis : water stage of the upper gauge ; horizontal axis: water stage of downstream gauge. Letters at the points denote day of the month.) mintegy 5,2 milliárd m

3-re rúgott. (A lefolyási görbe két szomszédos mélypontját összekötő egyenes alatti vízmennyiség a folyam megelőző csapadékokból származó alapterhelése. A vonal fölötti területrészt tekintettük az árvizet közvetlenül kiváltó június 7 —12-i csapadékból lefolyó víztömegek mértékének. A július 24-e utáni, későbbi esőkből eredő, kisebb hullámokat ugyancsak figyelmen kívül hagytuk. Számításunk csupán közelítő jellegű és- ezért a fenti eljárásban rejlő elhanyagolások megengedhetőek.) A lefolyási hányad ezek szerint 5,2/12,03 = = 0,433 volt. Ez a számadat közvetlenül összehasonlítható az 1897. és 1899. évi árvízre vonatkozóan az irodalomban közölt alábbi értékekkel

2. ( II. táblázat). Megemlítjük még, hogy Pardé M. egyik legutóbbi, világstatisztikára támaszkodó tanulmánya

3 a nyári nagy árvizek lefolyási hányadát 30—50%-ra értékeli. 2 Beiträge zur Hydrographie Österreichs. IV. Heft. Die Hochwasserkatastrophe des Jahres 1899 im österreichischen Donaugebiete. Wien, 1900. 3 Pardé, Maurice : Sur les coefficients et déficits d'écoulement de trés grandes crues. Extrait des Annales de l'Institut Polytechnique de Grenoble. Tome III. — 1954. No. 3. — 113. old.