Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - IX. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: A dunai árvíz alkalmával végzett vízhozammérések tanulságai és eredményei

112 Lászlóffy W.—Szilágyi J. központosán felfüggesztve, éppen ellenkező hatást váltott ki, mint amilyet vártak. A megnövekedett támadási felület következtében az elsodrás fokozódott, emiatt a műszer tengelye a vízszintestől erősen eltérő helyzetbe került és a szárny a sebességnek csak bizonyos összetevőjét mérhette. A következő napon ismét egy súllyal végezték a mérést és az eredmény jól beilleszkedett az eredeti mérési sorozatba. A hiba a fentebb ismertetett módon könnyen javítható volt. Az eredmények a következők : Eredeti értékek : július 20-án : F = 4398 m

2, v

k = 1,63 m/s, Q = 7180 m

3/s 21-én : 4342 1,63 7064 Javított értékek : július 20-án : 4398 1,71 7500 21-én : 4342 1,68 7264 A szlálinvárosi szelvényben Hajós-szárnnyal mértünk, amelynek vitorlája, mint fentebb említettük, alakváltozást szenvedett. A deformálódott-vitorlával kapott eredmények javítását a mérés utáni hitelesítés alapján hajtottuk végre. A két szárnyegyenlet adta sebességek közötti eltérés 15 — 16% volt. Példaképpen a július 15-i méréseredményeit idézzük,amelyek az alábbiak szerint változtak : Eredeti értékek : F = 3800 m

2, v

k = 1,41 m/s, Q = 5360 m

3/s Javított értékek : 3800 m

2, 1,62 m/s, 6173 m

3/s A MÉRÉSI EREDMÉNYEK A Duna 1954 júliusi árvizéhez hasonló ritkán fordul elő. És vízrajzi szolgálatunk történetében nem volt még példa rá, hogy egy nagy dunai árhullám levonulását olyan sok szelvényben és olyan sűrűn végzett mérésekkel kísérték volna figyelemmel, mint ahogyan ez alkalommal történt. Ilyén nagyszabású folyami mérésekre a külföldi irodalomban is hiába keresnénk példát. Ezért az alábbi kimutatásban valamennyi mérés főbb eredményeit közöljük. Az eredményeket rajzban felrakva a jólismert hurokábrákhoz jutunk (2. ábra). Az áradó víznél mért vízhozamok mindenkor nagyobbak az azonos vízállásnál apadó víznek megfelelő értékeknél. A különbség az áradó és apadó víz sebessége közötti eltérésből ered. Áradó víznél nagyobb a vízszínesés, mint apadó víznél, a Chézy-képlet értelmében az esés négyzetgyökével arányos sebességnek tehát nagyobbnak kell lennie az előbbi esetben, mint az utóbbiban. A vízszínesés jelentékeny változásai jól kitűnnek a 3. ábrán feltüntetett mércekapcsolati vonalakból, amelyek két-két szomszédos mérce egyidejű leolvasásainak megfelelő pontok összekötésével adódtak. Ha a sorozatos vízhozammérések eredményeit az idő függvényében ábrázoljuk (4. ábra), jó képet kapunk az árhullám alakulásáról. A vízhozamok és a vízállások görbéjének összehasonlításából kitűnik

1, hogy a vízhozam maximuma 1 A 4. ábrán szaggatott vonallal kitíúzott görbék a naponkénti vízállásoknak a vízhozamgörbén megfelelő hozamokat adják meg. Ezeknek a görbéknek a tetőpontja tehát a vízállások tetőzésének időpontját jelzi. Az árvíz alatt mért vízhozamokat jelölő pontokon átmenő folytonos görbék a vízszállítás tényleges alakulásáról adnak képet. A mérési időszak előtti, ill. utáni időszakról természetesen csak a vízhozamgörbe alapján szerkesztett, szaggatott vonallal jelölt görbe áll rendelkezésünkre.