Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - IX. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: A dunai árvíz alkalmával végzett vízhozammérések tanulságai és eredményei

Az árvízi hozamméréseik, 109 A MÉRÉSEK VÉGREHAJTÁSA • Szel vényf el vétel A méréseket minden szelvényben egységes eljárással végeztük. A szelvény közfpe táján anyadereglyét horgonyoztunk le és ettől előbb a balpartra, majd a jobbpartra szelvénykötelet feszítettünk ki. A szelvénykötél mentén minden mérés alkalmával 5 méteres távolságokban megmértük a mélységet, és az így meghatározott keresztszelvénnyel számoltunk. A két részben végrehajtott szelvényfelvételt az anyadereglye elmozdulása miatt hiba terheli. Kiküszöbölése végett a dereglye helyzetét mindkét partról bemértük és ezen kívül külön horgonyon rögzített úszóbójával is ellenőriztük az elmozdulást. Ellenőrzésre a szelvénykövek alapján utólagosan meghatározott szélességet használtuk fel. A mélységméréseket a sebességmérésnél használt, 80 kg-os áramvonalas ólomsúllyal terhelt, csörlőre szerelt kötéllel végeztük. A mérések folyamán kísérleteket hajtottunk végre a kötél elhajlásából származó hiba meghatározására. Ott, ahol áramvonalas súly állt rendelkezésünkre, a kötélelhajlás okozta hiba 10 m körüli mélységeknél is minden esetben 10 cm alatt maradt, vagyis gyakorlatilag elhanyagolható. A budapesti szelvényben, ahol — jobb híján — lencse alakú súllyal történt a mérés, és ennek a felfüggesztése sem volt teljesen központos, lényeges, 50 cm-t is meghaladó eltéréseket kaptunk. A mérési eredmények feldolgozásánál a mélységmérés hibáit — az elhajlás helyszínen bemért adatai alapján — figyelembe vettük, és javított mélységi méretekkel számoltunk. A sztálinvárosi szelvényben, ahol a 80 kg-os súly mellett egy 35 kg-os súly is rendelkezésünkre állt, azt tapasztaltuk, hogy — a sodorvonal közvetlen környezetét kivéve — még a 35 kg-os súly használata is csak egészen kis eltéréseket okozott. A sodorvonal környezetében azonban az eltérés 1,20—1,50 méterre rúgott. A mérések ilyenirányú tapasztalatai felhívják a figyelmet arra, hogy kísérleteket kell végeznünk a méréseknél használt kötél átmérője, a terhelő súly, a vízsebesség és a tényleges ill. mért mélységek közötti összefüggések meghatározására. A kísérletek eredményéi alapján táblázatot kell összeállítanunk, amelynek segítségével a mérést végző technikus kiválaszthatja a várható viszonyoknak megfelelő mérési felszerelést, illetve — ha kénytelen nem megfelelő felszerelést használni — megállapíthatja a számításoknál figyelembe veendő javítási értékeket. A kísérletek végrehajtását lényegesen megkönnyítheti a vízrajzi szolgálat új visszhangos mélységmérő készüléke, az echograph. Segítségével 2 — 4 cm-es pontossággal meghatározható a vízmélység, és így biztos alapot kapunk az összehasonlításhoz. A kísérlet céljaira megfelelő sebességű és mélységű helyek a Felső-Duna egyes szelvényeiben találhatók. Az árvíz tetőzése köiüli időszakban egyes szelvényekben már olyan széles volt a víztükör, hogy a középen lehorgonyzott dereglyéről nem lehetett a fél szelvényt kötéllel átfogni, és ezért le kellett mondani a távolságok közvetlen méréséről. Ezeken a helyeken a mérést szabad szelvényben, lehorgonyzott dereglyéről végeztük. Az egyes mérési függélyek helyén a dereglye beállott a szelvénybe és a parttól val<> távolságát — a partélen elhelyezett kitűzőrudak segítségével — magáról a dereglyéről szextánssal állapítottuk meg. Az eljárás elég pontos, és