Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A Slapy-i vízerőmű és a tervezésével kapcsolatos kismintalkísérletek 621 A z üzemvízcsatornás erőművek alapozásánál a legnagyobb szivattyúzandó vízmennyiség 1800 l/s volt. A talajvízszintsüllyedés bizonyos esetekben talajsüppedést okoz. Példaként említi meg a szerző, hogy Berlinben az erős talajvízkitermelés hatására néhány utcában az épületeken süllyedést észleltek, sőt az egyenlőtlen süllyedés miatt rongálódások is voltak. Hasonló okok miatt a Schlachtensee és Nikolassee szintje süllyedt, a Wuchtheide fái elszáradtak. , Ilyen károknak kell elejét venni az alvízcsatorna tervezésekor és az üresen maradt régi folyómeder mentén. A Vág erőműveinek alvízcsatornájánál csak a csatorna közelében — különösen közvetlenül az erőművek alatt, a legnagyobb bevágás helyén — következett be a talajvíz nagymérvű süllyedése, mert a közeli hegyek lejtőiről a talajvíz állandó utánpótlást kap. Ahol a talajvíz jelentősen süllyedt, az építés előtt sem volt mezőgazdasági művelés. Amikor a folyó vízszállítása kisebb a kiépítési vízhozamnál, a teljes érkező vízhozam az üzemvízcsatornába jut. A gát alatt ilyenkor kis tavakban áll a víz. Néhány száz méterrel lejjebb azonban már kis összefüggő vízfolyás alakjában tűnik elő a beszivárgott talajvíz, és lefelé egyre növekszik. A meder oldalán jól látható a talajvízfeltörés helye. A környékbeli talajvízkutakat mélyíteni kellett. Az üzemvízcsatornák legfelső szakaszán (a duzzasztómű mellett) a talajvízszint magasabb, mint a szigetelt csatorna fenékvonala. Javításkor az üzemvízcsatornát vízteleníteni kell és ilyenkor az a veszély állhatna elő, hogy a talajvíz túlnyomása tönkreteszi a szigetelést. Ez ellen úgy védekeztek, hogy csappantyúkat építettek be előre a szigetelésbe, úgyhogy nem tud a túlnyomás kialakulni, mert a csappantyúkon a víz bejut a csatornába, ahonnan szivattyúval eltávolítják. így pl. a puhói II. lépcső felvízcsatornájából a javítás 4 hete alatt a 0 — 800 m szelvények között 500 l/s, a 0-1465 m között 1000 l/s és a 0-3240 m között 1300 l/s vízhozamot távolítottak el. A vízlépcsők építése előtt a talajvízszínészlelésekből és a talajadottságok figyelembevételével kiszámították, hogy az árhullámok tömegét és tetőző vízhozamát mennyivel csökkenti a talajbani tározódás. A naponkénti talajvíztározódást (a mederből elszivárgó vízmennyiséget) a napi talajvízállásváltozás és a talaj szabad hézagtérfogata alapján számították. így pl. 1931. június és 1934. október között hat megvizsgált árhullám idején a Puhó —Trencsén közti 33,5 km-es szakaszon egy-egy árhullámból 3 — 7 millió m

3 víz tározódott. A tornóci mérce szelvényében az egyik 1932. évi árhullám 1420 m

3/s-nvi legnagyobb vízhozama talajtározódás nélkül 150 m

3/s-al lett volna több. Az 1934. évi 1190 m

3/s tetőző vízhozam tározódás nélkül 1270 m

3/s lett volna. Karkus Pál A SLAPY-I VÍZERŐMŰ ÉS A TERVEZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KISMINTAKÍSÉRLETEK 621.29.001.57 (437) Csehszlovákia növekvő iparának nagymennyiségű elektromos energiára van szüksége. Az elektromos energia egyrészét vízerőművek szolgáltatják. A közeljövőben újabb lehetőségek kihasználására kerül sor. Különösen kedvezők a körülmények a vízerőhasznosítás szempontjából a mélyen beágyazott, sziklásmedrű Vltava folyó középső szakaszán. Bár ezen a folyószakaszon az 1931—35. években már megépült a vranai, az 1938—45. években pedig e fölött a stechovicei vízlépcső, a folyó vízerejének hasznosítására még további lehetőségek kínálkoznak. Számottevő lépést jelent a Vltava vízerejének hasznosítása és Csehszlovákia energiaellátása szempontjából a Slapy-í vízerőmű építésének megkezdése 1949-ben Prágától délre, a Vltava 153,0 folyamkilométerénél [1]. Az erőművel kapcsolatosan már