Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

580 Illés György szetesen csak az új közmű magja készült el, amely a későbbiek során a mindenkori szükségletnek megfelelően fejleszthető. Az egyes bányatelepeken rendszerint csak a bányászlakások kaptak vízvezetéket, a községek vízellátása későbbi tervévek munkáját igényli. Néhány építkezésünket, a hazai ivóvízellátás fejlődésének egy-egy jelentős állomását, — kiragadott példaként — az alábbiakban ismertetjük: í. A vízvezeték építések sorát 1949-ben a sümegi vízmű nyitotta meg, amely még ugyanebben az évben meg is kezdte működését. A kopár mészkővidéken tekpült dunántúli község évről-évre kiújuló tífuszjárvány fészke volt. A helyi vízbeszerzési lehetőségek nem voltak kedvezőek, és így a vízbeszerzés a községtői északnyugatra lévő ,,Forrókút"-i forrásnál mutatkozott legelőnyösebbnek. A vízműépítés megoldotta a község legnagyobb részének vízellátását: kereken 10 000 m vezetéken át ad vizet 350Ö léleknek. (1—2. kép). 2. Nem sokkal későbben kezdődött meg a szentendrei új városi vízmű építése, amely a Duna partján negyedkori kavicsba telepílett csökutakból biztosít a város számára egyelőre napi 1000 m

3 vizet. A vizet a dunaparlon az árvíz szintje felett elhelyezett gépház függőleges tengelyű szivattyúi továbbítják a fogyasztókhoz. Ez idő szerint a vízmű alsó övezetének csőhálózata 6000 m hosszú, és tározóképessége 300 m

3. A magasabb területek korszerű vízellátása megoldásra vár. 3. A sümegihez hasonló mostoha vízellátású községünk volt Pilisszentiván bányászközség, amelynek lakói télen nyáron kilométerekről hordták az elfogadható ivóvizet. A karsztos kőzetek a mélybe vezették a talajvizet. Az itt épített karsztvízmű és községi vezeték megoldotta a vízellátás régóta húzódó problémáját, és kifogástalan ivóvizet ad a bányászdolgozóknak. A vízmű víznyerő aknája nincs mélyen a karsztvízszint alá süllyesztve, de a kedvező utánpótlási viszonyok és csekély vízigény miatt egyelőre biztonságos vízellátást nyújt. 4. Várpalota, dunántúli szénbányászatunk egyik központja, a tervévek folyamán oly nagy arányban fejlődött, hogy vízvezetékkel való ellátása már nem tűrt halasztást. A mostoha hidrogeológiai adottságok miatt egyetlen megoldásként itt is karsztvízművet kellett építeni. A nyugalmi karsztvízszint alá mintegy 6 m-rel lesüllyesztett 30 m mély betonozott aknából az első hónapokban kitermelt mintegy napi 1500 m

3 vizet azbesztcement nyomóvezeték szállította a 400 m

3 űrtartalmú szolgálati medencébe és onnan a fogyasztókhoz. Ez a mű szintén csak első része, alsó övezete a városi vízszolgáltató berendezésnek. További kiépítése a későbbiek során történik. Az itt alkalmazott megoldás sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a vízmű nem tudott alkalmazkodni a vízszint fokozatos süllyedéséhez, és a legutóbbi időben mindössze napi 400 m

3 vizet szolgáltatott. A karsztvízmű bővítése most folyik. Az itteni tapasztalatok mutattak rá először arra, hogy a karsztaknákat 6 m-nél nagyobb (18 -20 m) mélységre kell a nyugalmi vízszint alá süllyeszteni. 5. Csak természetesnek mondható, hogy új szocialista városunk, Sztálinváros, korszerű vízművet is kapott. Az ivó- és háztartási vizet a dunaparti kavicsba telepíttett csáposkutak, illetőleg csökutak szolgáltatják, és 20 000 m-es nyomócsőhálózat szállítja a fogyasztókhoz. 6. Vízvezetéképítéseink új állomása volt a székesfehérvári—csőri vízmű építése. A város eddigi vízellátását szolgáló sóstói és aszalvölgyi telepek nem tudták a megnövekedett igényeket kielégíteni. A Székesfehérvár közvetlen közelében lefolytatott hidrogeológiai vizsgálatok nem vezettek eredményre. A gravitációs ellátást biztosító iszkaszentgyörgyi karsztforrások magas hőfokuk miatt nem voltak alkalmasak hasznosításra. Megfelelő mérlegelés után a Székesfehérvártól nyugatra mintegy 13 km-re fekvő csíri források vizének'felhasználása mellett történt döntés. A csőri vízmű