Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

a magvarországi vízellátás 75 éve írta: ILLÉS GYÖRGY 628.1 (439.1) Az ipari- és ivóvízszolgáltatás, az öntözés, a vízerőhasznosítás, az árvédekezés, a belvízrendezés és a vízgazdálkodás többi ága között aligha tudnánk fontossági sorrendet megállapítani. Bármelyiket kapcsolnák is ki életünkből, megbénulna népgazdaságunk. A vízgazdálkodás fontosságát és egységes irányításának szükségességét a tények bizonyítják. A részekre szakított vízgazdálkodás képtelen megbirkózni a feladatokkal, nem tudja kellő súllyal képviselni a vízgazdálkodás érdekeit, és ha már érezzük a vízszolgáltatás vagy a védekezés hiányát — elkéstünk. A tapasztalat mutatta meg azt is, hogy amelyik vízgazdálkodási ág a többitől elszakítva külön úton járt, elmaradt a fejlődésben. A vízellátás még az első világháború előtt teljesen elvált a vízügyi szolgálattól és önálló útra kényszerült. Szakmai irányítása a legkülönbözőbb minisztériumokhoz tartozott, azonban hathatós támogatást akkor sehol sem kapott. Nem volt elég erős képviselője a vízellátás ügyének, hiányoztak a fejlesztés anyagi alapjai, a városok, községek önmagukban, központi segítség nélkül nem tudtak megbirkózni a feladatokkal, és a szakemberek nein találtak megélhetést ezen a vonalon. Mindezek eredményeképpen az ország vízellátása, az 1900-as évek elején tapasztalt kétségtelenül nagy fellendüléséből, fokozatosan visszaesett, és néhány részletmunkát leszámítva — 30 éves kényszerpihenőre volt kárhoztatva. Ez alatt még az elkészült és jól megépített müvek jó része is fokozatosan veszített értékéből, elavult. Az országos ellátási számok mutatják meg, hogy a legutóbbi évek lendületes munkája ellenére is még mindig mennyire el vagyunk maradva a legtöbb külföldi ország mögött, és milyen hatalmas feladatok várnak ránk, ha az elmúlt évtizedek mulasztásait teljesen helyre akarjuk hozni és lépést akarunk tartani a mindenkori fejlődés szabta követelményekkel. A Vízügyi Közlemények bölcsőjéig visszanyúló 75 esztendő a magyarországi vízellátás kialakulásának kora. Az ezt megelőző idők építményei a fővárost kivéve - inkább csak történelmi érdekességek. Ennek a 75 évnek a jó és kedvezőtlen tapasztalatai például kell, hogy szolgáljanak mind a tudományos kutatás, mind a tervezés, mind pedig a gyakorlati megvalósítás előbbrevitelénél, a közelmúlt nyolc esztendő kétségtelenül hatalmas fellendülést mutató eredményei pedig csak az első lépést jelenthetik a kibontakozás útján. A végső eredményeket a vízellátás fejlesztésére vonatkozó elgondolásaink kialakítása, majd következetes és céltudatos megvalósításuk jelentheti. A vízellátást irányító szervezet kialakulása óta nagyot fejlődött, de az elmúlt évtizedekben, és különösen a közelmúlt évek alatt, új művek, új konstrukciók is születtek. A szervezeti és műszaki kérdések áttekintésével érdekes kép tárul elénk hazánk vízellátásának kibontakozásáról. Ezt a képet szeretném legalább nagy vonalakban felvázolni és egyszer összefoglalni vízellátásunk fejlődésének „rögös" útját kibontakozásától napjainkig.