Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

568 Horváth Sándor Kétségtelen, hogy elődeink az általuk kitűzött célt nem mindenhol és nem teljesen érték el. Ennek a kissé negatív megállapításnak többé-kevésbé az is oka, hogy mi, utódok, nem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni a hajózás jelenlegi igényeitől, nem tudjuk továbbá megítélni azt a be nem következett hatást, amelyet az elődeink által tervezett, azonban — anyagiak hiányában vagy egyéb okok miatt — végre nem hajtott szabályozási munkálatok idéztek volna elő. Elődeink tevékenységének megítélésénél nem szabad sohasem megfeledkezni a folyószabályozási tudomány akkori állásáról, továbbá arról sem, hogy a tervezett munkálatok közül tulajdonképpen csupán az ármentesítést (és nem a nagyvízszabályozást) hajtották végre teljesen, a középvízszabályozást már csak egyes szakaszokon fejezték be, a kisvízszabályozást pedig éppen csak megkezdték. Az Al-Dunán ugyancsak elmaradt a kiegészítő munkálatok végrehajtása. A hiányosságok ellenére rá kívánunk még egyszer mutatni a határozott eredményekre. Felső-dunai viszonylatban vitathatatlanul hatalmas eredmény az, hogy ma már — a jégmentes időszakban — hajózási kényszerszünet nincs, holott az 1867 1876 közötti időszakban a hajózási idényben évente átlagosan 94 napon keresztül kellett szüneteltetni a hajózást. A kényszerszünet valóságos tartama ezen a szakaszon, pl. 1870-ben 164 nap volt. Napjainkban viszont a rendkívül alacsony vízjárású 1947-es esztendőben sem szünetelt a hajózás a jégmentes időben egyetlen napon sem. Csupán a 16 dm-en aluli gázlómélységek jelentkeztek 95 napon keresztül, tehát slyan időtartammal, mint amilyennel az 1867—1876. évek átlagában a hajózást ozüneteltetni kellett. Hasonló eredményeket értek el elődeink az Al-Dunán. Amíg ugyanis a szabályozás előtt az 1887—1895 közötti 9 esztendőben 15 dm merülésű uszállyal évi átlagban csupán 134 napon át lehetett közlekedni, ma ugyanilyen merüléssel évi átlagban 304 napon át hajózhatunk. Amiga hajózási kényszerszünet tartama az Al-Dunán, a jégmentes időszakban a szabályozás előtt átlagosan évi 42 nap volt, jelenleg mindössze 2 napos hajózási szünettel kell számolni. Ugyancsak meghozták gyümölcsüket azok a szabályozási munkák, amelyeket elődeink a Duna Budapest—Dunaföldvár közötti szakaszán hajtottak végre. Ezen a szakaszon ma már ritkán képződnek jégtorlaszok, és az esetleges gázlók aránylag kedvező mélységekkel jelentkeznek. Ez a szakasz a hajózás mai igényeit is kielégíti. A határaink közé eső többi szakaszon, amelyeken a szabályozási munkálatokat csak részben végezték el, vagy éppen csak megkezdték, a hajózási viszonyok ugyancsak megjavultak. Összefoglalóan megkell állapítanunk, hogy az elődeink által végrehajtott szabályozási munkálatok nem voltak eredménytelenek, sőt hatalmas javulást hoztak. A tanulmány második részében az utolsó nyolc esztendei, tehát a jelenlegi, hajózási viszonyok vizsgálatával foglalkoztunk. Tekintettel voltunk a hajózás fejlődésére, és ezért vizsgálódásunkat az 1000 tonna teherbírású uszálytípus alapulvételével végeztük. A mederviszonyok vizsgálatánál ennél is tovább mentünk, 25 dm mély hajóutat fogadtunk el alapul, amely már az 1200 tonnás uszályok közlekedését is lehetővé teszi. A 25 dm mély hajóút előállításáig sok a tennivaló, főleg a Budapest feletti szakaszon, hiszen ma még a Rajka—Gönyű közötti szakaszon 5,4, Gönyű— Szob között 2,7, Szob—Budapest között pedig 3,2 dm a mélységhiány. A Dunaföldvár Mohács közötti szakaszon a mélységhiány csupán 1,4 dm, azonban ezen a szakaszon a jéglevonulási viszonyok sokkal kedvezőtlenebbek, mint a felette levő szakaszokon.