Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
A dunai hajóút és Magyarország 563 tàk a hajózást. Viszont az Ómoldova—Golnhinye .közötti szakaszon a hajóút elégtelen mélysége miatti veszteség 8,8%, a Dévény—Rajka közötti szakaszon pedig 6,1%. A Közép-Duna Rajka—Gönyü közötti szakasza tehát a hajópark kihasználhatósága szempontjából a legrosszabb. A tényleges uszálykihasználási százalék az elméleti értékel gázlós folyószakaszon sohasem érheti el. Gázlós időszakban ugyanis a hajózási vállalatoknak számolniok kell a gázlók mélységének változásával, minthogy az uszályok merülése (terhelése) az egyes forgalmi szakaszokon belül gyakorlatilag nem változtatható. Romlik a kihasználási százalék azért is, mert az uszályok megrakása legtöbbször nem a vizsgált szakaszon, hanem tőle nagyobb távolságra és hetekkel korábban történik, mint amikor a hajó a gázlós szakaszt eléri. Az uszálgok tehát, attól az időponttól kezdve, amint az elégtelen mélységű gázlók jelentkeznek, a kedvezőbb szakaszokon is, hosszabb ideig, a megengedettnél csekélyebb merüléssel, tehát az elméletinél nagyobb veszteséggel közlekednek. Ha a csúcsgázló mélységénél nagyobb merülésű uszály érkeznék a gázlószakaszhoz, kénytelen lenne rakományával együtt a víz megáradásáig várakozni, vagy pedig a rakomány egy részét kellene más, készenlétben tartott uszályba átrakni. Mindegyik esetben több napra, esetleg hétre jelentős uszálytér esik ki a forgalomból. Ez a kiesés a valóságos uszálykihasználási százalékot tovább csökkenti. Ha valamely szakaszon az ott használt uszálytípusok teljes merüléssel való közlekedése a hajózási kisvíz és nála magasabb vízállások idejére biztosítva volna, a forgalom pedig a szakasz határai között zajlanék le, ekkor és csakis ekkor volna elérhető helyes szervezéssel a valóságban az elméleti értéknek megfelelő uszálykihasználás. Vizsgáljuk a továbbiakban a különböző okok miatt fellépő veszteségek elméleti értékeit abból a szempontból, hogy milyen módon és mértékben érvényesülnek a hajózási üzemben. A Dunán a jég, kisebb-nagyobb (9—12 napos) eltéréssel, a folyam teljes hosszán egy időben jelentkezik. Mivel a hajók egyes esetekben gyengébb jégzajlásnál gyakran még közlekednek, más esetekben viszont a felsőbb szakaszról érkező hírek hatására a jég tényleges megjelenése előtt — már a télikikötőkbe menekülnek, mivel továbbá a jég levonulása után a befagyott kikötőkben a kijárat szabaddátételéig és a hajóútkitűzés felújításáig néhány napig még várakozni kénytelenek, megállapítható, hogy a tényleges hajózási szünet a jeges időszak valóságos tartamánál általában mindig hosszabb, tehát a jég miatti tényleges uszálykihasználási veszteség az elméletileg számítottnál nagyobb. A hajózási szünet minden egyes nappal való meghosszabbodása évi (1 /365) 100 = = 0,274% hajópark kihasználási veszteségtöbbletnek felel meg. Ez a látszólag kis veszteség a dunai hajópark minden 1 millió tonnájára vonatkoztatva, évi viszonylatban 2740 t hajótér kiesését jelenti. Más módon érzékeltetve a veszteséget : az 1 napos többletszünet 1 millió tonna hajótér mellett, napi l(i órai menetidőt és 1 km/ó utazási sebességet feltételezve 64 millió tkm szállítási teljesítmény kiesését jelenti. A IV. táblázat szerint a jeges napok sokévi átlaga az egyes dunaszakaszokon 32 és 49 között változik, középértéke 42 na]). Ezekből az időtartamokból számítva a jég miatti uszálykihasználási veszteség 8,8- 13,4% között változik, középértékben 11,5%. Ez az átlagos érték is a dunai hajópark minden 1 millió tonnájánál lltj db 1000 tonnás uszály, avagy 2,688 millió tkm szállítási teljesítmény kiesését jelenti. A hatalmas veszteség lehető csökkentése érdekében minden erővel törekedni kell a hajózási kényszerszünet lehetőség szerinti megrövidítésére. Ezt elsősorban megbízható jégjelentő- és előrejelző szolgálat megszervezésével, a jég levonulása után a hajóútkitűzés gyors felújításával és a kikötőbejáratok gyors szabaddátételével lehet elérni. A folyamszabályozóknak pedig olyan mederállapotot kell teremteniök, hogy a jég minél rövidebb időtartam alatti levonulása biztosítva legyen. Vagyis minimumra kell csökkenteni a jégtorlaszok képződésének lehetőségét, mert a jég30* — •>-*
