Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
618 Horváth Sándor 2. A gázlóviszonyok Az eddig végrehajtott szabályozási munkálatokkal az eredetileg kitűzött célt a kisvízszint alatti 2 m-es hajózómélységet — nem sikerült mindenhol elérni. Viszont a szabályozási munkálatok megindítása óta a hajók méretei tovább növekedtek, és ma már nem ritkaság a Dunán a 21,5 dm merülésű 1000 t teherbírású uszálv. A hajók méreteivel együtt növekedtek a hajózásnak a víziutakkal szemben támasztott kívánságai, és ezeket a kívánságokat a Duna, jelenlegi állapotában, nem elégíti ki. A Duna magyarországi szakaszán a meder még mindig túlságosan széles. A széles mederben nem tud megfelelő méretű kisvízi hajóút kialakulni, rossz gázlók keletkeznek, amelyek a hajózást akadályozzák, és gazdaságosságát károsan befolyásolják. A Dunán Rajka és Mohács között 1946—1953-ban észlelt gázlók helyét és évi legkisebb mélységét az V. táblázatban foglaltuk össze. Az ennek alapján készült V/. táblázatból megállapítható, hogy a legkedvezőtlenebb gázlómélységek rendszerint az őszi csúcsforgalmi időszakban jelentkeznek. Megállapítható az is, hogy a gázlók egymásközti átlagos távolsága a Rajka—Gönyű közötti szakaszon a legkisebb, ahol átlagosan minden 2400 m-re esik egy gázló. Utána következik sűrűség tekintetében a Dunaföldvár alatti szakasz, de itt a gázlók távolsága már 7300 m, az előbbi értéknek több mint háromszorosa. A legkisebb gázlómélység 1947-ben a Rajka— Gönyű közötti szakaszon mindössze 9 dm volt. Az alábbiakban megkíséreljük kimutatni, hogy a magyarországi gázlók milyen mértékben nehezítik a hajózást, és mennyire befolyásolják gazdaságosságát. A Dunát a forgalom szempontjából, célszerűségi okokból, forgalmi szakaszokra osztják. Ugyanazon forgalmi szakaszon belül, az ott áthaladó uszálypark kihasználására mindig a legsekélyebb gázló mélysége a mértékadó. Ezt a mértékadó gázlót с s lí с s gázlónak ( Spitzenfurt, limitiriijiiscsij perekat) nevezzük. A VII. táblázatban példaképpen összeállítottuk a Rajka—Gönyű közötti dunaszakasz hajózási viszonyaira jellemző adatokat. A táblázatban az 1946—1953 közötti időszak minden esztendejére megadjuk a jeges napok számát, a hajózási idény tartamát, valamint azoknak a napoknak a számát, amikor a mértékadó csúcsgázló mélysége nagyobb, illetve kisebb volt 25 dm-nél. Ezt követően a táblázat tartalmazza a 25 dm-en aluli gázlómélységek gyakoriságát, valamint a 23 dm-nél kisebb gázlómélységek tartósságát. (23 dm-nél sekélyebb gázlók esetén ugyanis az 1000 t teherbírású uszályt már nem lehet teljesen kihasználni.) A táblázat következő rovatai a meder- és a hajózási viszonyok elemzését tartalmazzák. Az elemzések elvégzéséhez feltételeztük az alábbiakat : 1. A Dunán már jelenleg is nagy számban közlekedő 1000 tonnás (21,5 dm merülésű), valamint a szórványosan megjelenő 1200 tonnás (22,5—23 dm merülésű) uszályhajók méreteit figyelembevéve а hajóút kívánatos mélységét 25 dm-nek vettük fel, ami hivatalos célkitűzéseinknek is megfelel. 2. Természetesen indokolatlan lenne ezt a 25 dm-es gázlómélységet a nagyon ritkán és rövid ideig előforduló legkisebb vízállások idejére is megkívánni. Ezért összehasonlító vizsgálódásunk alapjául hajózási kisvízként azt a vízszínt fogadtuk el, melynek évi tartóssága az 1921—1950 közötti 30 éves időszakban 340 nap volt. Az
