Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A dunai hajóút és Magyarország 5 4'» szabálytalan. Ezért a Dunán a hajózási idény megállapításánál csupán a valószínűségi adatokból lehetne kiindulni. Érdemes nagyobb figyelmet szentelni a táblázat három utolsó rovatának. Közülük az elsőben és másodikban megadjuk folyószakaszonként a jég, illetve állójég jelenlétének legnagyobb pentád-valószínűségét, vagyis az egész téli időszak ötnapos időközeire meghatározott jégelőfordulási valószínűségek maximális értékét. Feltűnő, hogy amíg Gönyű és Budapest között a jég jelenlétének maximális valószínűsége 58,2%, az állójég jelenlétéé pedig 25,8%, addig a Budapest—Mohács közötti szakaszon a két jellemző szám 63,3, illetve 46,1%. Az utóbbi 20,3%-kal több, mint a felette levő szakaszon. Minthogy a hőmérsékleti viszonyok a Budapest feletti és alatti szakaszokon közelítőleg ugyanazok, a hidraulikai tényezők közül pedig a folyó esése, vízhozama és sebessége sem változik lényegesen, világos, hogy az állójég nagyobb előfordulási valószínűségének okát más tényezőkben, elsősorban a meder állapotában kell keresnünk. A táblázat utolsó rovatában feltüntetett tizedestört — az állójég, illetve a jég azonos időszakon belüli előfordulási tartamának hányadosa — megmutatja, hogy a jeges napok hányadrészében állt a jég. Ez a jégmegállási arányszámnak nevezhető hányados azonos hőmérsékleti, esés- és sebességviszonyok mellett jellemző a folyam egyes szakaszainak mederállapotára. Ha az év napjainak számából levonjuk a jeges napok számát, megkapjuk a hajózási idény tartamát. így a hajózási idény átlagos tartama napokban : A Duna Dévény Sulina közötti szakaszán tehát a hajózási idény átlagos tartama 316—333 nap között változik, középértékben 323 nap. A legrövidebb hajózási időtartam 265- 282 naj) között változik, középértékben 271 nap, a leghosszabb időtartam pedig 365 nap, mivel vannak olyan telek, amikor a Duna teljes hosszában jégmentes marad. A jég megjelenésének időpontja nyilvánvalóan tisztán meteorológiai tényezők függvénye és független a meder állapotától. Nem így a jég megállása, elindulása és az utóbbival kapcsolatban a jég eltűnése. Ezek már olyan jelenségek, amelyeknek időbeli fellépése a meteorológiai tényezők mellett a folyam mederviszonyaival is kapcsolatos. Elődeink már a múlt században rámutattak arra, hogy a jég az olyan folyamszakaszokon áll meg leghamarabb, ahol a mélységi, szélességi vagy kanyarulati viszonyok nem kielégítők. Azt is megállapították, hogy azok a helyek, ahol a jég megáll, rendszerint kedvezőtlenek a hajózás számára is, viszont az olyan szakaszokra, amelyeken a jég levonulása zavartalan, rendszerint a hajózásnak sincsen panasza. Meg kell állapítanunk, hogy a Dunán az eddig végrehajtott szabályozási munkálatok javították ugyan a jéglevonulási viszonyokat, azonban a levonulás zavartalanságát még nem biztosították. Különösen áll ez a megállapítás a Budapest—Drávatorok közötti szakaszra, amelyen a jég hamar megáll, a torlaszképződés gyakori és ezek a torlaszok pusztító árvizek okozói. A folyamszabályozás még sokat tehetne a jéglevonulás zavartalansága érdekében, amit az ármentesítés érdekei is parancsolóan követelnek. Dévény és Gönyü között . Gönyű és Budapest között Budapest és Mohács között 333 326 321 323 322 329 324 322 318 316 Mohács és a Drávatorok között.. A Dráva- és a Szávatorok között. A Szávatorok és Ómoldova között Ómoldova és T. Severin között . . T. Severin és Szilisztra között ... Szilisztra és Braila között Braila és Sulina között