Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A dunai hajóút és Magyarország 5 4'» A kisvízszabálvozás lényege : a mellékágak lezárása, liogy kisvlzek idején minden víz a főmederben maradjon és a hajózás javát szolgálja, a főmederben a sodorvonal megállapítása és a kisvizek keresztirányú művekkel (sarkantyúkkal) egységes mederbe való terelése. A kisvízszabályozás célja az volt, hogy 20 dm merülésű uszályokkal alacsony vízállások idején is akadálytalanul lehessen közlekedni. Szabályozási vízszínnek — figyelemmel a középvízszabályozás okozta vízszínemelkedésekre — a pozsonyi 80 cm-es (ma 280 cm) vízállásnak megfelelő vízszint fogadták el. Ennek a vízállásnak abban az időben kereken 900 m

3/s vízhozam felelt meg. Az első világháború előtt kisvízszabálvozást a Dévény— Pozsony (1880—1860 fkm), valamint a Bajka Bős (1848—1819 fkni) közötti szakaszon végeztek. A megindított munkálatokat az első világháború akasztotta meg. A kisvízszabályozás hatása kedvező volt. Az egyensúlyi állapot az 1880—1833 fkm-ek közötti szakaszon helyreállt, a hajóút állandósult, a gázlók mélységviszonyai pedig megjavultak. A Cikolasziget- Bős (1832— 1819 fkm) közötti szakaszon viszonylag kevés sarkantyút építettek. Itt a meder feltöltődése folytatódott. 1899—1919. években a középvízi művek fenntartására és kisvízi művek építésére kereken 1 millió m

3 terméskövet és 400 ezer m

3 rözsehengert építettek be, és 2,3 millió m

3 kotrást végeztek. Megépítettek 101 sarkantyút. Ezen kívül 600 ezer aranykorona költséggel 1907-ben megépítették a rajkai zsilipet, amellyel az árvizeket a Mosoni-Dunaágból kirekesztették. Idők folyamán a háború előtt épített sarkantyúk részben elavultak, részben pedig — a mederemelkedés miatt - viszonylag alacsonyakká váltak, és a kívánt liatást már nem tudták kifejteni. Szükség volt tehát a kisvízszabályozás folytatására és kiegészítésére. A háború után a rendszeres szabályozási munkálatok csak 1927-ben, a magyarcsehszlovák Közös Miiszaki Bizottság megalakulása után, indultak meg. A munkálatok két csoportra oszlanak ; éspedig : a) a nemzeti munkák csoportjába tartoznak : a meglévő szabályozási müvek, különösen az árvízi és középvízi, valamint a mellékágrendszerekben levő szabá•yozási művek építése és fenntartása, tehát azoké a műveké, melyek a szabályozási vonalon, illetve későbbi értelmezés szerint, a középvízi meder vonalán kívül esnek ; b) a közös munkák csoportjába tartoznak : a kisvízi szabályozási művek építése és kiegészítése, szabályozási kotrások és általában mindazoknak a műveknek létesítése és fenntartása, melyek a szabályozási vonalon, illetve későbbi értelmezés szerint a középvízi meder vonalán belül esnek.

2 A nemzeti munkák költségeit a területileg illetékes, a közös munkálatok költségeit pedig a két állam közösen viseli. A Közös Műszaki Bizottság megalakulásától kezdve a két állam vízépítési hivatalai között is tökéletes és közvetlen együttműködés alakult ki. A kisvízszabályozás folytatására 1930-ban került sor. Szabályozási vízszínül a volt Nemzetközi Dunabizottság által megállapított szabályozási és hajózási kisvízszint fogadták el. 1936-ig a kisvízszabályozási müvek az első világháború előtt alkalmazott rendszer szerint épültek, majd áttértek egy olyan rendszer alkalmazására, amely a természetes úton kialakult mederfelüíethez jobban simul. 2 Az 1954 májusában életbelépett új egyezmény értelmében közös munkáknak tekinthetők mindazok a szabályozási munkalatok, amelyek a víz- és jéglevonulási, illetőleg hajózási viszonyok megjavítása érdekében létesülnek.