Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

526 Binnyei István A szivattyúk a felemelt vizet a csőzsilip utolsó tagjaként megépült nyomóaknába nyomják. A nyomóakna szélesebb a csőzsilipnél, hogy a csappantyúk ne szűkítsék a gravitációs öntözővíz-átvezetéshez szükséges keresztszelvényt. Minthogy a nyomóaknában árvízi nyomás érvényesül, igen gondosan tömörített vízzáró betonból kell majd elkészíteni és belül még megfelelő vízzáró vakolattal is el kell látni. A szivattyúházat a meglévő csőzsilippel 9 m hosszú átmeneti tag köti össze. A csőzsilip mentett oldali végén jelenleg meglevő aknát és szárnyfalat, továbbá a csőből magából is mintegy 1,5 m-es szakaszt el kell bontani. IV. A TAPASZTALATOK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS CÉLKITŰZÉSEK Az előzőekben ismertettem az elmúlt 75 év alatt épített, illetve tervezett szivattyútelepek közül a legjellegzetesebbeket. Látjuk, hogy mind mélyépítési, mind pedig gépészeti vonatkozásban igen nagy a haladás. A közös alaplemezre alapozott, turbinaszivattyúkkal ellátott, nagy alapterületet igénylő megoldástól el lehetett térni, mert a gépészeti fejlődés ma már az áramlástanilag kedvezőbb, kis helyigényű, szárnylapátos szivattyúk alkalmazását teszi lehetővé. Az akkori építési mód kialakulásában bizonyára része van a szivattyútelepeket tervező gépgyáraknak is. Mind az épületek szerkezeti megoldásának, mind pedig a gépészeti berendezésnek azonossága arra mutat, hogy a mélyépítő mérnökök a gépészeti tervezéshez igazodtak. Nem úgy tervezték a szivattyútelepeket, mint ma, amikor a kétféle szakágazat kölcsönösen figyelembeveszi azokat az igényeket, amelyeket a gépészeti és a mélyépítési tervező egymással szemben támaszt. A technika fejlődésének megfelelően ma már számos olyan alapismeretnek vagyunk a birtokában, amelyet a régebbi tervezők és építők még nem ismertek. Gondolok itt elsősorban a szivattyútelepek hidraulikailag helyes kialakítására, így nem közömbös, pl. hogy hogyan közelítjük meg a belvízlevezető főcsatornával a szivattyútelepet. A víz rávezetésének helyes megoldása — például a régi békési szivattyútelep elrendezésével ellentétben ----- jelentős gazdasági előnyt eredményez a szivattyúzási munkában. Ugyanakkor az új kialakítású szivattyútelepeknél a mélyépítési munkában is mutatkoznak egyszerűsítések, lia a szivattyútelepre a lecsapoló főcsatornát úgy vezetjük rá, hogy a víz a gépterem alatt elhelyezett szívóaknába perdületmentesen tud beömleni. További igen nagy különbség magukban a szivattyúkban, illetőleg a szivattyúk szerkesztésében állott elő. A szivattyúk mind hatásfok, mindpedig a vízszállítás egyszerűvé válása tekintetében igen nagyot fejlődtek. 11a csupán arra gondolunk, hogy a mai korszerű telepek szárnylapátos szivattyúi két iránytöréssel (a szívóaknában a beömlőtölcsérnél és a szivattyúban a nyomókönyöknél) a vizet azonnal a befogadóba vagy az öntözőcsatornába tudják emelni, nyilvánvaló, hogy a szivattyútelepek kialakításában éppen a gépésztervező és a mélyépítési tervező összefonódó jó munkája következtében állott elő ma már az a lehetőség, hogy a szivattyútelepekkel a vízátemelést a legkisebb manometrikus veszteségekkel tudjuk megoldani. Külön ki akarom emelni, hogy nem elegendő magút a szivattyút gépészetileg a legtökéletesebben megoldani. Tehát nem elegendő, ha a szívótölcsér, vagy szívóperem és a nyomókarima közötti szakaszon dolgozik jó hatásfokkal a szivattyú, hanem az egész szivattyútelep kialakításút, a szívóaknába való beömléstől kezdve, a szívótölcséren, magán a szivattyún, a csatlakozó elzáró szerveken és csővezetékeken keresztül egészen a kiömlőnyílás kialakításáig a legalaposabban át kell gondolni és