Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

520 Binnyei István szerzett kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokra, azonkívül meghívott külső szakértő véleménye alapján, több változat vizsgálata után, döntöttek a tervezett megoldás mellett. A terv szerint a szivattyútelep három egyforma teljesítményű gépegységből áll (22. ábra). A Tisza alacsony vízállásánál három, közepesen felüli vízállásánál pedig két gépegység szállítja az 5 m

3/s vízmennyiséget az öntözőfőcsatornába, ill. a halastó tápcsatornájába. A másik irányban működtetve ugyancsak 5 m

3/s vízmennyiséget lehet kiemelni a Selypes-érből a környező területek belvízmentesítésére. A kétirányú működtetés azért is szükséges, mert a második tiszai vízlépcső 88,50 m A. f. szintmagasságú duzzasztása meg fogja akadályozni a belvizek közvetlen bevezetését. Amint a 2-3. ábrából kitűnik, a szivattyúteleppel tulajdonképpen hétféle üzemi változatot lehet kielégíteni, ha figyelembevesszük a gravitációs öntözést, ill. a gravitációs belvízlevezetést, azonkívül azt a lehetőséget, amely a belvizeknek az öntözőcsatornába való felemelését is megengedi. A szivattyútelep négy főrészre oszlik, éspedig : a nyitott bevezetőcsatornára, az egybeépített gép- és transzformátorházra, az egybeépített vasbeton nyomó- és leeresztő-csövekre, végül a csillapítómedencére és belvízlevezető végaknára. A nyitott bevezetőcsatorna oldalfala vasszádpallókból épült, míg a fenékburkolata vasalatlan beton. A bevezetőcsatorna szélessége 6 m. A vasszádfal oldalfalainak felső vége 91 m A. f. magasságig követi a kőből készült partvédőmű vonalát, onnan pedig a szivattyúgépházig vízszintes. A bevezetőcsatorna fenékmélysége a Tiszából való kiindulásnál 82,5 m A. f., majd 50 cm-es lépcső beiktatásával a szivattyúház előtt leszáll 82,0 m A. f. szintre. A bevezetőcsatorna a szivattyúház előtt a homlokfal hosszúságának megfelelően kiszélesedik. A Larssen vasszádfalból készített oldalfalak kihorgonyzás helyett — a nagy földnyomás miatt — hossz- és keresztirányban vasbetonbordázással vannak egymáshoz kimerevítve. A bevezetőcsatornát úgy építették meg, hogy építése alatt a szádfalazás felső éle a + 3 m tiszai vízállás magasságáig ért. A bevezetőcsatorna elkészülte után az elzárórészeket kihúzták, az oldalszádfalakat pedig a tiszai mederszelvénynek megfelelő magasságban részben víz alatt, részben víz felett levágták. A szivattyúház előtti kiszélesedésnél a 91,0 m A. f. magasságban kezelőhidat építettek a beömlőnyílások ideiglenes elzárásához szükséges betétgerendák leeresztésére. A gépház és a transzformátorház az árvédelmi töltés lábánál, a partéltől kb. 4 m-re, a 91,5 m A. f. terepmagasságú hullámtéren légnyomásos munkával süllyesztett szekrényalapozással épült. A szivattyúházban a három szivattyú befogadására szolgáló három szívó-, és egy belvízgyűjtőakna épült. Az aknák válaszfalai az árvíz színe fölé nyúlnak és az épület merevítésén kívül üzemi szempontból is szükség van rájuk. Mind a három szívóakna fenékszintje 81,5 m A. f. A belvízgyűjtőakna feneke surrantószerűen van kiképezve. A szívóaknák mindegyike két-két elzárónyíláson keresztül vagy a Tiszával közlekedő nyitott bevezetőcsatornával, vagy pedig a belvízgyűjtőaknával kapcsolható össze. A szivattyúk szívócsöve kereken 2,5 m-rel nyúlik le a legkisebb tiszai vízszint alá. Belvízátemelés céljából a szivattyúknak a bevezetőcsatornába torkolló nyomócső-ága is van. Ezekre megfelelő csappantyús zárószerkezetet és tolózárat is terveztek.