Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

Szivattyútelepek tervezésének fejlődése 565 A csillapítómedence alakját kismintakísérlettel állapították meg. A kísérlet szerint, ha a víz teljesen kitölti a nyomócsövet, a tölcsérszerű szelvénybőviliét következtében a sebesség fokozatosan és egyenletesen csökken és így a csatlakozó földmedrű csatornaszakaszon nem keletkeznek káros fenékkimosások. Ha a csatorna üres, illetve félig telt, a lebukó vízsugár által keltett nagy fenéksebességek káros hatását lépcsős fenéklemez küszöböli ki, amely ezáltal a csillapítómedence aláüregelését is meg tudja akadályozni (7. kép). Itt is rá kell mutatnom arra, hogy a kismintakísérlet elvégzése igen fontos volt, mert a csillapítómedencét sikerült a legkisebb költséggel úgy megépíteni, hogy hivatásának mindenben megfelel, valóban csillapít és a medence után a földmederben nincsenek kimosások. A nyomócső és a csillapítómedence építését az árvédelmi töltés átvágásával 1042 júniusában kezdték meg. A kikerülő földet az ideiglenes árvédelmi töltésbe építették be és ennek védelmében betonozták a csillapítómedencét, és a hozzá csatlakozó III. és IV. jelű csatornatagokat. Minthogy a Tisza vízállása kedvezett az építkezésnek, az ideiglenes árvédelmi töltés elbontása előtt elkészült még az I. jelű csatornatag, valamint a transzformátorházat, illetve kezelőhidat alátámasztó pillérek alapozási munkája is. Az ideiglenes árvédelmi töltés elbontása után építették meg all. jelű csatornatagot, és a II. és III. jelű csatornatagok között a teleszkópszerűen kialakított kezelőhíd-pillért. Az árvédelmi töltés és a szivattyúház között, a szivattyútelepre való bejutás, azonkívül a tiszai vízjárástól független szerelési és szállítási lehetőség biztosítása érdekében, kezelőhidat építettek a legnagyobb víz felett 2 m magasságban elhelyezett pályaszinttel. A kezelőhidat a hullámtéri részen három síkalapozású pillér támasztja alá. A pilléralapok alsó síkja megegyezik a nyomócső szerelőbetonjáéval. A pillérek közül az árvédelmi töltés lábánál lévő pillér a nyomáskiegyenlítő aknát is magában foglalja. A hídnak a gépház melletti pillérén van a transzformátorház, amelyből a szekundérvezetékek a szekrényes tartóként kiképzett két főbordás hídszerkezeten keresztül jutnak a gépházba. 3. A villoqói szivattyútelep A kétirányban működtethető szivattyútelepek jellegzetes példája a villogói szivattyútelep. I.-jelű változatát még az 1941. év folyamán tervezték. Ennél az elrendezésnél a gravitációs átvezetést, azonkívül a lecsapoló csatornából való szivatytyúzást, a Ilortobágyból való öntözést, sőt a lecsapolócsatornából való öntözést is meg kellett oldani. Amint a 19. ábrából látható, ezek az iizemi követelmények mind kielégíthetők, bár kétségtelen hátrány az, hogy a terv négy, 1,5 m belső átmérőjű gravitációs és egyben nyomócsövet is alkalmazott. Előnye lett volna ennek az elrendezésnek, hogy a mentett oldalon épült volna. Minden szivattyú a többitől függetlenül üzembentartható és elérhető az is, hogy a szivattyútelep egyidejűleg a Hortobágyba és az öntözőfőcsatornához csatlakozó nyomómedencébe is emel vizet, tehát mindenik szivattyú csakis az egyes üzemi változatnak megfelelő emelőmagasságra dolgozik, a később megvalósult II. változattal (20. ábra) ellentétben, ahol ez a közös nyomótér miatt nem lehetséges. A szivattyútelep négy, egyenkint 2,5 m

3/s vízszállítóképességű szivattyúegységet foglal magában. A reverzibilitás teljes mértékű, mert minden szivattyú mindkét irányban teljes szállítóképességgel tud vizet átemelni. A szivattyúknak éppen ezért 180°-os iker-nyomócsövük van. A vasbeton nyomócsövek magassági elhelyezése olyan, hogy mindegyik 2,5 m

3/s vízmennyiséget képes mindaddig gravitációsan emészteni, amig a legfelső 33* _ 4-20