Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

486 Binnyei István A körülbelül 50 éve épített telepeknél a szivattyúk nyomócsöve és az árvédelmi töltés alatti csőzsilip kétféle elhelyezésű : vagy egymással párhuzamos, vagy egymásra merőleges volt. Az első esetben a csatlakozás viszonylag egyszerű és hidraulikailag is kedvező, míg a második esetben — amint a későbbiek folyamán látni fogjuk — a nyomócsöveknek közös gyűjtőcsőbe való csatlakozása miatt a hidraulikai viszonyok kedvezőtlenek. A turbinaszivattyúk alkalmazása a század elején teljesen megokolt volt, hiszen ezek a szivattyúk kis fordulattal járhattak, ami különösen gőzüzemnél volt előnyös. Ezek a régi szivattyúk még azokon a helyeken is, ahol évente többszáz órás üzemet láttak el, kifogástalan állapotban vannak és az ország belvízmentesítésének ma is alapjai. Hidraulikai szempontból ma már másként volnának kialakítva, de nagyrészük ma is — 40, sőt 50 éves üzem után — biztonságosan indítható. Hátránya ezeknek a szivattyúknak, hogy viszonylag kis vízszállításnál is igen nagy a helyszükségletük. A gőzüzem miatt még külön kazánházra is szükség van. Pl. a békési I. sz. szivattyútelepnél is a két darab 2,25 m

3/s átemelőképességű szivattyú részére 3 gőzkazánt kellett építeni. Ha most még arra is gondolunk, hogy a kazánok üzemanyaggal való ellátása es a szénnek a helyszínre való szállítása milyen nagy nehézségbe ütközik, érthető az a változás, amelyet a több, mint 50 éves technikai fejlődésnek megfelelően a mai korszerű szivattyútelepek tükröznek. Természetesen a fejlődésben több lépcsőt kell megkülönböztetnünk. Ugyanis a hajtógépek fejlődésének megfelelően alakultak a szivattyútelep-elrendezések is. A gőzgép után a szívógázmotorok, illetve a nyersolajmotorok az építésben mindaddig nem jelentettek lényeges előnyt, amíg a szárnylapálos szivattyú meg nem jelent. JEz a szivattyútípus az időközben igen nagyot fejlődött mélyépítéssel együtt lehetővé tette, hogy a szívóaknák a szivattyúházzal egybeépülhessenek, tehát kis alapterületen lehessen elhelyezni a telepeket. A függőleges tengelyű elektromotorokhoz közvetlenül kapcsolt szivattyúkkal tervezhető telepek olyan további lehetőségeket adtak a tervező kezébe, amelyek azután igen érdekes megoldásokhoz vezettek. Ezekből néhányat részletesen ismertetek. Rajtuk lemérhető az a fejlődés, amely az elmúlt évtizedek alatt a belvízátemelő szivattyútelepek tervezésében és építésében beállott. 1. A békési I. sz. szivattyútelep

Á A XX. század elején épült belvízátemelő szivattyútelepek jellegzetes példája a békési I. sz. szivattyútelep (1. ábra). Elrendezése olyan, hogy a szívóakna párhuzamos a gépházzal, tehát a belvíz 90°-os iránytöréssel lép be a szivattyúkba. Ha mindkét szivattyú üzemben van, a második szivattyú az első okozta depresszió miatt állandóan nagyobb emelőmagasságra dolgozik. Az alaplemez téglabetonból, vasalás nélkül készült. Vastagsága 80 cm. A mélyebb alapozású szívóaknához az alaplemez lépcsőszerűen csatlakozik. A szivattyúk, a hajtógépek és az épület falai mind az alaplemezt terhelik, amelyre még a padlószintig érő földfeltöltés súlya is ad át terhelést. Repedést eddig sem az alaplemezen, sem az oldalfalakon nem észleltek. A szivattyúk és a gőzgépek üzemképesek.