Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

Belvízátemelő- és öntözőtelepek szivatty-ii 481 3. ÖSSZEFOGLALÁS Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a magyar vízgépgyártás igyekezett igazodni a kor követelményeihez, bár •— főképp kutatási területen — nagy a lemaradás és sokkal előbbre lehetnénk, ha csak kismintákon végzett vizsgálatok és mérések alapján gondosan kialakított típusok hagynák el gyáraink kapuit. Külön is ki kell itt emelni azt, hogy szivattyúszerkesztésünk sokkal előbbre jár, mint gyártási technológiánk. Hiába tervezünk jó szivattyút, ha gyártási módszereink sok tekintetben fejletlenek és a gyártás felületes. Nagyon hiányzik egy olyan gyár, ahol a vízgépgyártás a gyártási főágazat, vagy legalábbis megfelelő súlyt vetnek reá, mert a Ganz Vagon gyárban és a MÁVAG mozdony gyárban a vízgépgyártás mindig mostohagyermek volt. A gyárak elsősorban gyártási főágazatukat fejlesztették és nem a vízgépgyártást. Ezért szűk keresztmetszete az ország iparának a szivattyúgyártás, ezért vagyunk kénytelenek belföldi igényeinket rosszabb hatásfokú szivattyúkkal, tehát energiapocsékolás árán kielégíteni. A feladat tehát : kutatni, illetve a kutatás lehetőségeit megteremteni. A szivattyú igen bonyolult vízgép, ennek ellenére az országban — néhány egyetemi tanszéket leszámítva — tervszerű vízgépkutatással nem foglalkoznak. A gyári próbatermek szűkek és nincsenek kellőképpen felszerelve. Ilyen helyzetben csodaszámba menő teljesítmény, hogy vízgépgyártásunk még figyelemreméltó kivitelt is bonyolít le. Ez csak annak tulajdonítható, hogy ami nálunk anyagi lehetőségekben hiányzik, azt szellemi munkával pótolják. A vízgépgyártás területén azonban ez nem kielégítő, mert a korszerű vízgép szerkesztése sokkal inkább van kísérletekre alapozva, mint bármilyen más gépé. A további korszerűsítés lehetőségére a Szovjetunióban elért eredmények mutatnak rá, ahol ma már a mi legjobb szivattyúink hatásfokát is túlszárnyalták. Ezt a haladást a nagy kutatóintézetek szívós munkája eredményezte. A további haladás feltétele tehát nálunk is a kutatás. A kormányprogramm nagy feladatokat ró a vízgépészekre is : korszerű szivatytyúkkal kell ellátni a mezőgazdaságot. Minden jel arra mutat, hogy kormányzatunk felismerte e téren való elmaradottságunkat és hathatós eszközökkel siet felszámolására. Ma ezt a munkát a vízgépészek és vízépítők összefogása kíséri, nem maradhat el az eredmény : a mezőgazdaság jobb vízellátása, nagyobb termés és ezzel együtt a magyar nép életszínvonalának emelkedése. IRODALOM [1] Dr. Pattantyús Á. Géza: Korszerű belvízátemelő művek. Öntözésügyi Közlemények, 1942. [2] Gorup Ferenc előadása 1950. május 18-án a Hidrológiai Társaság előadó ülésén a nagy vízszállítású szivattyútelepekről, és ennek a vitaanyaga. [3] Szécsey Tibor és Trenka Ernő: Kétirányú vízszállításra alkalmas szivattyú szabadalmi leírása. [4] Petry Béla: Belvízátemelő és öntözőszivattyúk. Mérnöki Továbbképző Intézet, XVII. kötet, 35. füzet, Budapest, 1943. [5] Ihrig Dénes: Az ármentesítő társulatok szivattyútelepeinek üzeme. Mérnöki Továbbképző Intézet, XVII. kötet 34. füzet, Budapest, 1943. [ti ] Sikó — Bácsi: Belvízi átemelő telepek. Útmutató belvízi átemelő telepek építéséhez. A Tisza—Dunavölgyi Társulat Közp. Bizottságának kiadványa, Budapest 1943. [7] Dr. Pattantyús Â. Géza: Szakvélemény az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízmentesítő Társulat részére. Budapest, 1943. Vízgépek Tanszéke kézirata. 31 Vízügyi Közlemények 9-23