Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

Vízrendezési munkálataink 465 A belvízöblözetek vízlefolyásának tudományos vizsgálata Salamin Pál és munkatársai legújabb tanulmányával jelentős előrehaladást tett. A jövő évben megindul az ország első kísérleti belvízgyűjtő területének berendezése. A talajvizek mozgásának és helyzetének megvizsgálására több belvízterületen észlelőkút-sorozatot állítottunk, illetve állítunk be. így a tiszalöki duzzasztás által érintett bodrogközi és felsőszabolcsi ártéren, a Keleti és Nyugati öntözőfőcsatorna mentén, a Hortobágyon, a Dunavölgyi lecsapoló főcsatorna mentén, a Balatoni Nagyberekben, a Kis-Balatonon, a Hanságban és a Szigetközön. A Balatoni Nagyberek és a Szigetköz altalaj vízmozgásának vizsgálatáról a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet már beszámolt. A vízrendezések tervezése ugyancsak korszerű irányban fejlődött. Az ország számos vízügyi egységéről készült átfogó tanulmány, amely magába foglalja a vízgyűjtő hidrológiai, meteorológiai, talajtani, morfologiai, agronómiai jellemzését és adatait. A Vízügyi Tervező Iroda elkészítette az ország összes belvízöblözetének és vízfolyásának vízgyűjtőterületi térképét. Folyik az eddig felvett szintvonalas térképek összeállítása és programba van véve a hiányzó területek felvétele. A magyar vízrendezési munkák eddigi terveit és elgondolásait az Országos Vízgazdálkodási Keretterv foglalja össze. A keretterv további fejlesztése lehetőséget nyújt az egyes tájegységek vízügyi részletterveinek tudományos kutatások alapján való részletes kidolgozására. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 50 csapadékmérő állomás 50 éves adatsorai alapján elkészíti a nagyobb belvízi öblözetek különböző gyakorisággal várható fajlagos vízszállításának számítását. Elkezdődött a belvízlevezető rendszerek tervezési vezérfonalának és gazdaságossági számításának kidolgozása is. A magyar vízrendezés az elmúlt 150 év alatt a gátszakadások, vízelöntések pergőtüzében rakta le alapjait. Az árvédelmi töltések közé szorított vizek megemelkedve vissza akarták hódítani birodalmukat és ezért a fokozatosan épülő gátakat számos alkalommal átszakították. Ma már az ármentesített helyzet egyensúlyi távlata kezd kialakulni. Előfordulhatnak még, mint 1954-ben Szigetközön, a természeti elemek szerencsétlen találkozásának következtében rendkívüli veszélyek és katasztrófák, azonban az árvédelmi töltések, a belvízvédelmi művek nagyrészt el tudják hárítani a bajokat és a mocsarak le vannak csajtolva. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az egyensúlyi állapotot csak úgy tarthatjuk fenn, lia a művek fenntartását kifogástalanul elvégezzük, lia a védekezésre mindig felkészülve készen állunk, és ha az emberi beavatkozások folytán a váltakozó természeti körülményeknek megfelelően műveinket mindig fejlesztjük. Ennek a fejlesztésnek a tudomány és a gyakorlat segítségével a gazdaságosság jegyében kell történnie. Ehhez a munkához várjuk a Vízügyi Közlemények további nagyértékű segítségét. IRODALOM Alföldi György : A malária-kérdés felszámolása Magyarországon műszaki szemmel. Hidrológiai Közlöny, 1919; 11 12. sz. Ármentesitő és belvtzszabálgozó társulatok monográfiái. Babos Zoltán és Mayer László : Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. Vízügyi Közlemények, 1939/1. és 2. sz. Beszédes József önéletrajza. Kézirat. Ihrig Dénes: A tiszai árvízvédelem fejlesztése. Vízügyi Közlemények, 1953;II. sz. Kenessey Béla (szerk.) : A csonkamagyarországi ármentesitő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok jelentősége. Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztálya, 1931. 30 Vízügyi Közlemények — 5-9