Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

360 Kisebb Közlemények között a 15 perces eső 10 évenként egyszer várható magassága az évente előfordulónak 2,16-szorosa, a 20 évenkénti ugyanannak 2,62-szerese. Ezen az úton juthatunk eredményre magyarországi viszonyok között is. Talajelsodrás szempontjából legkedvezőtlenebb, ha vízzel telített a talaj. A beszivárgó vízmennyiség ebben az esetben bizonyos talajoknál jelentéktelen, célszerű tehát számításainknál a biztonság javára elhanyagolni. A kérdés másik oldala, hogy egyes talajoknak mekkora az ellenállása az eis odrással zemban. A szerző Sj értékére irodalmi adatok alapján a következőket adja m eg : Ismerve egy bizonyos talaj ellenállóképességét, a (7) képlettel kiszámíthatjuk, hogy milyen L távolságokban húzott árkokkal, sáncokkal védhetjük meg a talajfelszínt a lesodrástól, továbbá, hogy mekkora a megengedhető vízgyűjtőterület (

F) adott esés és érdességí viszonyok mellett. Ahhoz, hogy a fenti eljárással kifogástalan eredményt kaphassunk, a szerző további vizsgálatokat tart szükségesnek. Kísérleti alapon finomítani kell az érdességí tényező értékeit, jól használható adatokat kell meghatározni a vízgyűjtőterület középszélességének számításához és további kísérleteket kell végezni az elragadóerő meghatározására. * A (7) képlet elemzése alapján megállapítható, hogy a talajerózió csökkent hető : 1. a felület érdességének (ellenállóképességének), vagyis a megengedhető elragadóerő értékének növelésével, illetve a fellépő elragadóerő csökkentésével, aminek eszközei: 2. a beszivárgás növelése, vagyis a lefolyó vízmennyiség mérséklése, 3. a vízgyűjtőterület csökkentése és 4. eséscsökkentés. Ezekre megvannak a lehetőségeink. így pl. az ellenállóképesség növelhető a talajfelszín gyepesítésével, sűrű szántóföldi növényzettel, szalmaterítéssel, megfelelőbb művelési ág választásával, pl. szántóföldi'művelésről legelő- vagy erdőgazdálkodásra való áttéréssel stb. A beszivárgó vízmennyiséget növelhetjük : drénezéssel, sáncolással, a szintvonalakkal párhuzamos szántással, szívárgórendszerrel, vízszintesen futó felfogóárkokkal stb. Ott, ahol eróziót észlelünk, tagolhatjuk a vízgyűjtőterületet oldalárkokkal, amelyeknek a vizét helyenként surrantókkal vezetjük el. Még meg nem ülepedett rézsűknél felfogóárokkal gyűjtjük össze a felsőbb vízgyűjtőről lefolyó vizet, és gondoskodunk kárnélküli levezetéséről. Az esést terraszok készítésével, a szintvonalakkal párhuzamosan ültetett fasorokkal (ezek felfogják a lesodort talajt) és a parcellák helyes — vízszintes — kiosztásával mérsékelhetjük. Az erózió elleni védekezésnél gondolni kell arra, hogy legkedvezőtlenebb helyzetben mindig a legalsó, még nagyesésű területek vannak. Az ezekkel szomszédos kisebb esésű területeket a feliszapolódástól kell megvédenünk. A számítási eljárás alkalmazására bemutatunk egy rövid példát, ahol a felfogóárkok egymástól, ill. a lejtő felső szélétől való távolságát határozzuk meg. Adatok : 5% esésű, szántóföldi művelés alatt álló lejtő, iszaptalaj. A talaj elsodrással szembeni ellenállása S = 1 kg/m

2. Kora tavasszal, a vetés megerősödése előtt az érdességí tényező n = 0,02 körüli érték. A mértékadó esőintenzitás 2 mm/perc, a beszivárgás jelentéktelen. A középszélesség s = 3 m-nek vehető. A fenti adatok alapján a felfogóárkok — még megengedhető — vízszintes távolsága : Finom homoknál Iszapos talajnál . Rétnél, legelőnél Kavicsos talajnál 0,2-0,4 kg/m

2 1,0-1,2 kg/m

2 2,0-2,5 kg/m

2 3,0-6,0 kg/m

2 0,6 • l

5/

3 ~ 100 m. 0,02 • 2 • 3 • 0,05 Kalmár Gyula