Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XII. Csermák Béla: A regionális vízgazdálkodási tervezés
A REGIONÁLIS VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS Irta : CSERMÁK BÉLA ETO. 338.98 : 626/628 A vízgazdálkodási terv jeladata, hogy — figyelemmel az állandóan fokozódó igények kielégítésére — meghatározza azokat a tervszerű intézkedéseket, amelyek meggátolják a víz hiányából vagy feleslegéből és a tervszerűtlen gazdálkodásból folyó káros következményeket. Ebből következik, hogy a vízgazdálkodási terv országos viszonylatban a teljes népgazdasági tervből indul ki és annak fontos része. Az átfogó országos vízgazdálkodási tervben a meghatározott kereteken belül készülnek a néhány ezer km 2 kiterjedésű, rendszerint vízrajzi egységeket képező területekre a regionális kerettervek. A továbbiakban most a regionális vízgazdálkodási kerettervezés egyes — elsősorban módszertani vonatkozású — kérdéseit tárgyaljuk. A súlyt ezen belül a vízfogyasztással járó vízhasználatokkal kapcsolatos vízellátási tervezésre vetjük. A vízgazdálkodási tervezés szükségességét mh már indokolni sem kell : bel- és külföldön egyaránt mind közismertebbé válik a vízzel, mint legfontosabb nyersanyaggal való tervszerű gazdálkodás nélkülözhetetlensége. A vízzel való gazdálkodás feltétele, hogy ismerjük az időben változó vízkészlet mindenkori nagyságát. Ehhez segít hozzá a vízháztartási egyenlet, amely a nagyvonalú vízgazdálkodási tervezés alapja. Általánosan ismert alakjából rendezéssel a С = (E n + Pn) + (E h + P h) + (Я, - R t) összefüggést kapjuk, ahol С a csapadék, E n a hasznosítatlan lefolyás, P„ a közvetlen (felhasználatlan) párolgás, Eh a hasznosított lefolyás (vízienergia, víziutak), P h a hasznosított felhasználás (növények, ipar, emberek, állatok) és (И г — fíj) a retenció (tározás) változása az 1. és 2. időpont között. Az egyenlet megoldása lehetővé teszi, hogy a hidrológiai jelenségek, vagy az emberi (agro- és hidrotechnikai) beavatkozások hasznos és káros következményeit elemezhessük. 1 Az egyenlet két tagjának, a csapadéknak és a lefolyásnak a meghatározása mérésekkel történik, a párolgásnak és a retencióváltozásnak értékeit azonban számítani kell. Ennél a számításnál — legalább is egyelőre — még igen sok önkényes feltevésre vagyunk utalva. A nehézségekre tekintettel a kerettervezéseknél a teljes vízháztartási viksgálat helyett az egyenletnek általában csak a mérésekkel meghatározható tényezőivel szokás foglalkozni, vagyis a csapadékkal (С), a lefolyó- (E n, E h) és a területen hasznosan felhasznált (P h) vízmennyiséggel. (Ez utóbbinál meg kell jegyezni, hogy a
