Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

A belvízrendezés fejlesztése 17. sítés. Rendkívüli években, mint pl. a 40-es években is, általában júliusig kellett szivattyúzni. A fenti vízszállításra kiépített belvízcsatornahálózatunk jelenlegi használhatósága csak 60%os. A háború és az infláció ideje alatt elmaradt csatomatisztítások, valamint az öntözővízszállítás következtében előállott nagyobb iszapolások folytán a tiszai belvizártereken lévő 19 000 km hosszú belvízcsatornahálózatban 14 millió m

3 iszap halmozódott fel, amelynek eltávolítása 180 millió forint költséget jelent. A helyreállítás munkáját 6 év alatt kellene elvégezni. Á helyreállításon kívül a csatornahálózat rendes évi fenntartása is elvégzendő, amely a vízinövényzet évente legalább kétszeri kaszálásából és a csatornák folyamatos beiszapolódásának 5 éves periódusban való kitisztításából áll. Ez azt jelenti, hogy évenként az egész csatornahálózat 20 százalékának tisztítása kerülne sorra és így 5 év alatt elvégeznők az összes csatornák tisztítását. Ezen az alapon a rendes évi fenntartás csak a tiszavölgyi öblözetekben 12 000 ha csatornaterület legalább kétszeri kaszálását és 1,8 millió m

3 iszap kiemelését kívánja meg, ami a műtárgyak karbantartásával együtt mintegy 30 millió Ft évi költséget jelent. A csatornák helyreállítási és fenntartási munkájához feltétlenül szükséges a célnak megfelelően épített, legalább 30, napi 200 —800 m

3 teljesítményű kotrógép. A kotrók egy része, az egész évben víz alatt álló csatornák részére, — ilyenek az öntözővízzel telt belvíz-csatornák — úszókotró legyen. A megfelelő kotrótípusok kialakítása folyamatban van. A fenntartás elmaradása erősen csökkenti a csatornák vízvezetőképességét. A gaztisztítás egy évben vaíó elmaradása 20—50%-os emésztőképesség-csökkenést jelent. A feliszapolódás káros hatása évről évre fokozódik, mert a gazos, feliszapolt mederben a vízsebesség mindinkább csökken és így az iszaplerakódás növekszik. Tájékozásul megemlíthető, hogy a 156 öblözetben 219 főcsatornarendszer van. A 4. ábrán nem lehetett a 156 öblözetet külön-külön feltüntetni, ezért vízfolyások által körülhatárolt földrajzi egységek jellemzőit igyekeztem meghatározni. Az egyes területek csatornahálózatának átlagos sűrűségét vonalkázás jelöli. A főcsatornák hossza a teljes hálózati hosszúság 28%-a. A csatornahálózatban több mint 15 000 műtárgy van. A főcsatornák torkolatánál az árvédelmi töltésbe épített zsilipek száma 180. 3. A BELVÍZRENDEZÉS FEJLESZTÉSE a) Vízvisszatartás és tarozás A mezőgazdasági termelés fejlődése, különösen az öntözéses gazdálkodás terjedése, megköveteli a belvízrendezés nagyobb mértékű kiépítését. A mezőgazdaság a talaj és a növény természetes vízgazdálkodásának kedvezőbbé tételét használja fel a termelés fokozására. Ennek eléréséhez nemcsak az szükséges, hogy a hóolvadás és a nyári záporok után a termőföldek víztartalmát meghatározott határidőn belül a normálisra szállítsuk le, tehát, hogy eltávolítsuk a káros vizeket, hanem az is, hogy a fölös vizeket visszatartsuk a nyári vízhiányos időszakra, tároljuk, és a tárolt vizet használjuk fel öntözésre,halastó-táplálásra stb. Ezáltal kevesebb vizet kell levezetni, szivattyúzni — továbbá a száraz időszakra megőrizzük a termelés számára a csapadékvizet. Ez a teljes vagy komplex vízgazdálkodás. A víz a legkorszerűbben, a leggazdaságosabban a talajban tartható vissza. Az első lépés a talaj víztározóképességének növelése, ami agrotechnikai eszközökkel, 2 - 6-4