Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XI. Dr. Szebellédy Lászlóné: A komplexometriás titrálások alkalmazása vízminőségi vizsgálatoknál

Komplexometriás titrálás vízvizsgálatnál 231 szalicilsav. A murexid számos fémionnal komplex vegyületet alkot, amelyeknek színe a murexid lila színétől különbözik. A murexidfémkomplexből a komplexon III a fémiont kivonja s így a titrálás végpontjában a murexid saját lila színe jelentkezik. Az eriokrómfekete T színe pH 6,3 — 11,5 között kék, számos fémion komplexképződés közben pirosra változtatja. A titrálás végpontjában a komplexon III a fémiont kivonja és a festék eredeti kék színének megjelenése jelzi a reakció befejeztét [3]. A vízkémiában nálunk a komplexometriás titrálást eddig csak a víz összes keménységének, kalcium- és magnéziumtartalmának meghatározására használták, igen jó eredménnyel. 1952-ben jelent meg Apor Dénesnek erre vonatkozó cikke [4 J. Ugyanabban az évben Csajághy Gábor és Tolnay Vera az összes keménység, valamint kalcium és magnézium komplexometriás meghatározását a Maucha-íé\e csepegtetős eljárással helyszíni meghatározásokhoz igen alkalmas módszerré dolgozák ki [5]. A vízkeménység, illetve kalcium és magnézium meghatározásánál tapasztalt számos előny adta a gondolatot, hogy a vízvizsgálatok során más kationok, illetve j anionok meghatározásánál is bevezessük a komplexometriás meghatározást. A választás elsőnek a szulfát és klorid mérésére esett. Mindkettő anion lévén, közvetlenül nem voltak meghatározhatók, csak közvetve, bárium, illetve ezüst meghatározása révén. SZULFÁT-MEGHATÁROZÁS A víz szulfáttartalmának meghatározását Munger J. R., Nippier R. W. és Ingols R. S. ,,A szulfát ion térfogatos meghatározása" című cikkében megadott módszer alapján keztük meg [6]. A módszer lényege : a vizsgálandó szulfát-iont tartalmazó oldathoz feleslegben báriumklorid-oldatot adnak, és a báriumszulfát kiválása után a fennmaradó báriumiont eriokrómfekete T indikátor mellett visszamérik. Az oldat szükséges pH-га való beállítását ammoniumklorid-ammoniumhidroxidos puffer hozzáadásával érik el. Rár a cikk szerint ez a módszer vizek szulfáttartalmának meghatározására is alkalmas, mi ilyen módon jó eredményt csak a mesterségesen előállított szulfátoldatokban kaptunk. Természetes vizek esetében a végreakció elhúzódott, a színátcsapás nem volt éles. Csajághy [5] keménység meghatározásánál — a különféle pufferok hatását vizsgálva — ugyancsak azt tapasztalta, hogy az ammoniumklorid-ammoniumhidroxid puffer csak a mesterségesen készített kalcium- és magnéziumtartalmú oldatoknál vált be, a természetes vizeknél azonban csak akkor nem húzódott el a végpont, ha nátriumhidroxid-nátriumszulfid-nátriumborát puffert használt. Feltehető volt, hogy a puffer megváltoztatása a szulfátmeghatározás esetében is meghozza a kívánt eredményt, annál is inkább, mivel a szulfátmeghatározással egyidejűleg a keménységet is meg kell határozni, tehát ugyanazok a tényezők játszanak közre, mint a keménység meghatározásánál. A feltevés helyesnek bizonyult, az alább közölt leírás szerint végzett meghatározások már teljesen kielégítő eredményt adtak éles színátcsapással és egymás között jól egyező parallelekkel. , A meghatározásoknál használt oldatok 1. 0,01 m komplexonoldat. Literenként 3,722 g dinátriumtetraetiléndiamintelraacetát, dihidrátot tartalmaz. Az oldódás elősegítésére 1—2 szemcse nátriumhidroxidot adunk hozzá. Az oldat titerállandó, közvetlen beméréssel igen pontosan készíthető és megfelelően tárolva bármeddig eltartható. Csak arra kell vigyázni, hogy