Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - X. Dr. Lesenyei József: A soroksári Dunaág vízminőségi vizsgálata
220 Lesenyei József azonban folyóvizeink olyan mértékű minőségi változásának az árnyékát vetik már most előre, amelyből az öntözött területek talajvizminőségének és így terméshozamának rosszabbodására kell következtetnünk. 2. Népegészségügyi szempontból fontos szerepet játszik a vízellátás a járványok leküzdése és az üdülés, a munkaerőmegújítás szempontjából. Igen nagy hiba lenne azonban azt kívánni, hogy a szennyvizet teljes mértékben megtisztítsák a városok, illetőleg az ipari üzemek. A természetes felszíni vizek öntisztító ereje ugyanis a szennyezéseket hosszabb-rövidebb idő alatt ásványi anyagokká alakítja, ártalmatlanná teszi. A vízfolyások öntisztító képességét feltétlenül fel kell használni, mert így csökkenthetjük a szennyvíztisztítás üzemi és beruházási költségeit. Az előbb említett két szempontot : a szennyvizek minél nagyobb mértékű megtisztítását, väiamint a folyók öntisztító képességének minél nagyobb mértékű kihasználását a gyakorlatban a helyi körülmények alapján össze kell egyeztetni. A tervszerű vízgazdálkodás első lépése feltétlenül a vízfolyások vízminőségi felvétele, azaz a vízfolyásban lévő víz eredeti összetételének, a beömlő szennyvizek mennyiségi és minőségi viszonyainak, valamint a szennyvízbevezetések által előidézett minőségváltozásoknak meghatározása — azaz a vízminőségi kataszter elkészítése. Ezt a vízgazdálkodási szempontból elsőrendű kérdést a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet már az elmúlt évben kutatómunkájának előterébe állította. Minthogy saját laboratóriuma még nem volt, a munka elvégzésével a rendelkezésre, álló beruházási hitel terhére a Mélyépítési Tervező Vállalat Vízkísérleti Osztályát bízta meg. Az elmúlt évben sor került a Soroksári Dunaág négyízbeni, a Zagyva — Tarna és Sajó vízgyűjtőterületének egyszeri, végül a Duna Rajka—Baja közötti szakaszának egyszeri vizsgálatára. A megkezdett munka 1954-ben tovább folytatódik. Az elmúlt évben a Soroksári Dunaág vizsgálata fejeződött be. A Kvassayzsilip és a tassi zsilip közötti 59 km hosszú Dunaágban négy ízben, mind a négy évszakban, pontosabban április 15-én, június 17-én, augusztus 26-án és október 28-án történt vizsgálat. A vizsgálatok fizikai, kémiai és biológiai szempontokra terjedtek ki. Az utóbbi vizsgálatokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános Biolóyiai Intézete végezte el (ifj. dr. Szabó Zoltánné, Muhits Katalin)..Mivel'a már említett vizsgálatokon felül a bakteriológiai vizsgálatojt is igen nagyjelentőségűek, sikerült együttműködésre megnyerni az Országos Közegészségügyi Intézet Vízbakleriológiai Osztályának vezetőjét, dr. Török Piroskát, valamint a Magyar Államvasutak Egészségügyi Laboratóriumának vezetőjét, dr. Páter Jánost is. Ilyen módon a vizsgálatok minden irányban kiterjedtek. A végzett munka nagy terjedelme, fontossága, valamint újszerűsége — Európában ilyen komplex-vizsgálat még nem történt —, ennek a dolgozatnak a keretein túlmenő feldolgozást igényelne. A közreműködő kutatók a munka egész terjedelmében való közzétételét tervezik, ami azonban csak az 1955. évben várható. Ennek ellenére a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet elhatározta, hogy közreadja a Soroksári Dunaágra vonatkozó vizsgálatok rövid összefoglalását, azért, hogy hasonló, vagy azonos kérdésekkel foglalkozó társintézmények az alkalmazott metodika bírálatával elősegítsék a folyamvizsgálatok kétségen kívül fontos kérdését. A vizsgálatok és mintavételek alkalmával a nagy Dunán és a Soroksári Dunaágon észlelt vízállást, valamint a Dunaágba a tápzsilipen át bebocsátott vízmennyiséget a túloldali táblázat foglalja össze : /