Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - IX. Ubell Károly: Beszámoló a "Komlósi Imre" talajvízkísérleti telepen végzett kutatómunkáról

Beszámoló a „Komlósi"-telepről 213 A rendszer középpontjában a kutak egymáshoz igen közel vannak. Ennek megfelelően azonos bennük a talajvizszint és a vízállásváltozások egyenlőek. Ezeket a megfigyelő kutakat főleg szivattyuzási kísérletek végrehajtásához használjuk. A távolabbi, 100 m távolságon túl elhelyezett kutak a talajvízszínalakulás törvényszerűségeinek tisztázására szolgáló adatgyűjtésre ulkalmasak, mert környezetük sajátosságainak megfelelően mutatják a vízállásváltozásokat. Ezeknek a kutaknak a felhasználásával végezte el az Intézet azokat a kísérleteket, melyekkel a talajvízalakulás törvényszerűségeit igyekeztünk tisztázni. A TALAJVÍZSZINALAKULÁS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEINEK TISZTÁZÁSA TERÉN ELÉRT EREDMÉNYEK A kísérleti területen a lefolyási tényező értéke igen kicsi, sőt gyakorlati szempontból nullának vehető. Ennek megfelelően az alábbi, egyszerűsített vízháztartási egyenlettel dolgozhatunk : Csapadék = Párolgás -f- Talajvíztározódás. Az egyenlet három tagja közül csak a csapadékot tudjuk megbízhatóan mérni. A talajpárolgás méréssel való meghatározására jelenleg még nem gondolhatunk, a harmadik tagként szereplő talajvíztározódásra pedig a talajvízszintmegfigyelő kutakban észlelt talajvízállás-változások alapján tudunk következtetni. Az észlelési eredmények feldolgozásánál az a cél vezetett, hogy olyan összefüggéseket tudjunk meghatározni, melyeknek segítségével a mért talajvízállásváltozásokból a talaj víztározódás mennyiségi értékét is meghatározhatnák. A kísérleti telepen végzett vizsgálatainkat és eredményeinket az alábbi pontokban foglalhatjuk össze : 1. Elsősorban foglalkoztunk a talajvizváltozások és a meteorológiai tényezők, ezek közül főleg a csapadék és léghőmérséklet kapcsolatának meghatározásával. A kútrendszer középpontjában mért talajvízállásváltozások és a kísérleti telep meteorológiai állomásán mért adatok felhasználásával az első korrelációs kapcsolatokat dr. Bogárdi János határozta meg. A rendkívül szoros kapcsolatok segítségével igen jó megközelítéssel tudjuk számítani a várható talajvízállások havi középértékét. 2. A továbbiakban külön foglalkoztunk azzal, hogy valamely, azonos meteorológiai tényezők hatása alatt á 11 ó, 11 i d г о g e о 1 ó g i a i szçm pontból egységes terület különböző részein elhelyezett megfigyelő kutakban wmordulhatnak-e lényeges különbségek a talajvízszint alakulásában. Vizsgálatainkból megállapítottuk, hogy nagyobb területek talajvízjárását egyetlen talajvízkúlban végzett megfigyelések alapján csak megközelítőleg jellemezhetjük. A talajvízkút szűk környezetének adottságai jelentősen befolyásolják a talajvízszínalakulást. A helyi befolyásoló tényezők legjelentősebbike az átlagos talajvízszint terep alatti mélysége. A periodikus talajvízjárásban mutatkozó szélsőségek beállásának időpontja a talajvízszint terep alatti átlagos mélységének függvénye. Magasabb talajvízszint esetén korábban lép fel a tavaszi maximális vízállás és a talajvízszint ősszel korán éri el a mélypontot. Mélyebb talajvízszint esetén nagyobb mértékű eltolódások jelentkeznek. Általánosságban azt tapasztaljuk, hogy a telep területén azokon a helyeken, ahol a vízszint felett elhelyezkedő fedőréteg a 3—4 m vastagságot is eléri, kiegyenlítettnek tekinthető téli vízállásemelkedés és nyári vízszintsüllyedés áll elő. Kisebb vastagságú fedőréteg esetén még a nagyobb mennyiségű nyári záporok is megszakíthatják a talajvízszint süllyedését és jelentős talajvízállásemelkedést okozhatnak. 3. A talajvlztározódás mennyiségének meghatározásához a szabad hézagtérfogat ismerete szükséges, ezt azonban közvetlenül nem tudjuk meghatározni. Ezért az