Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VIII. Honti Gyula: Adalékok tőzegtápterületeinek vízgazdálkodásához

204 Honti Gyula A kísérleti területen kívüli talajvízszintváltozások, vagyis az oldalirányú szivárgások megfigyelésére .égtájak szerint szintén helyeztünk el kémlőlyukakat. A legtávolabbi kémlőlyuk a kísérleti területtől 250 m távolságra volt. A kísérleti terület alatti talajrétegeződést a kémlőlyukak, valamint egy 50 m-es hálózat sarokpontjaiban végrehajtott fúrásokkal a terep alatt 2,2 mélységig pontosan feltártuk. A mélyebb rétegekre vonatkozóan a közelben már korábban más célból végzett, 70 m-ig terjedő fúrások szolgáltattak adatokat. A kísérleti terület alatt a talajrétegeződés a következő : 0—0,2 m: tőzeghamu, 0,2—0,4 m: fehér-sárgás meszes vagy szürkés-fekete csigás, vagy rozsdabarna tőzegiszap, 0,4—0,8 m:barnásfekete tőzeg, 0,8 — 1,1 m: szürke iszapos tőzeg, 1,1 — 1,45 m: kékesszürke agyagos tözegiszap, 1,45—2,1 m: kék, élestapintású homok nyers tőzeggel, illetve tőzegiszappal, 2,1 m-től kékessárga iszap. Ez alkotja tulajdonképpen a lápfeneket. Az öntözés, illetőleg a lecsapolás tartama alatt az időjárási elemeket a kísérleti telep melletti meteorológiai állomáson észleltük. ALTALAJÖNTÖZÉ

SI KÍSÉRLET ÉS EREDMÉNYEI Az öntözés kísérletet megelőzően a csapadék és a talajvíztükör közötti összefüggések meghatározására huzamosabb ideig pontos csapadék- és talajvízszintészleléseket végeztünk. A nyugalmi talajvíztükör az igen száraz nyár után, a vizsgálat kezdetén, szeptember 26-án, a terep alatt 1,2 m-re volt. A szeptember 26-tól október 23-ig tartó vizsgálat alatt összesen 63,7 mm eső esett, ebből az október 9 —15-e közti hét napra jutott 57,5 mm. Ennek a csapadéknak a hatására a talajvíztükör maximálisan 10 cm-t, átlagosan 5 cm-t emelkedett. Különösen figyelemreméltó, hogy egynapos 23 mm nagyságú eső után harmadnapra átlag 2 cm volt a talajvíztükör emelkedése. Akísérleti területre október 9 —15-e között hullott 2100m

3 csapadékvizet, a csekély párolgási veszteség kivételével, a tőzegtalaj magábaitta. A beszivárgott víz nagyobbrésze fennmaradt a száraz tőzegtalaj pórusaiban és csak kisebb része jutott le a talajvíztükörig. A talajvíztükör emelkedése, a tőzeg átlagos hézagtérfogata, valamint a későőszi párolgási értékek alapján feltehető, hogy 15% volt az elpárolgott, 65% a talajhézagokban tározódott és 20% a talajvizet tápláló vízmennyiség. A megfigyelések igazolták a vizsgált tőzegtalajok nagy vízfelvevő- és vízvezetőképességét, valamint a csapadéknak a talajvíztükröt erősen befolyásoló hatását. Méginkább nyilvánvalóvá vált a csapadék hatása a talajvíztükör alakulására az öntözési és lecsapolási kísérlet alatt. Az őszi idő beálltával ugyanis még kisebb volt a párolgás, és az altalajnedvesítés által a vízkapacitás határáig átnedvesedett talajban a csapadékvíz teljes mennyisége leszivároghatott a talajvíztükörig. Éppen ezért a csapadékot számításainknál a későbbiek során mindig figyelembevettük. Az altalajöntözési kísérlet október 21-től november 17-ig, tehát 25 napig tartott, amely idő alatt a talájvíztükröt 102,6 m-ről 103,5 m-re, tehát 0,9 m-rel felemeltük. A víztüköringadozás a terep alatt 0,2 — 1,1 m között fekvő tőzegrétegekben'játszódott le. A kísérlet alatt pontosan mértük a beszivárgott öntözővízmennyiségeket, és figyeltük a különböző távolságú csatornák között kialakult talajvízszínvonalakat. Ezeket a görbéket a 2. ábra folytonos vonalai tüntetik fel. Összesen beszivárgott 23 650 m

3 víz ; ebből 21 100 m

3 volt a szivattyúzott öntözővíz, és 2550 m

3 a kísérlet alatt a területre hullott 71 mm csapadéknak megfelelő csapadékvíz. A csapadék-, illetve talajpárolgás értékét számításainknál figyelmen kívül hagytuk. A párolgás okozta csapadékveszteség ugyanis a jelen esetben elhanyagolhatóan kicsi, mivel az összes csapadékmennyiség az öntözővízmennyiségnek csupán 12%-a. A talajpárolgásról feltehető, hogy a novemberi párás, borús és hideg időben csekély, ezért az eredményeket erősebben nem befolyásolja.